Ráció emulátor


Nagyon sokszor ébredés után, reggel vagyok spirituálisan a legnyitottabb. Viszont a munkába menős napokon sajnos nem korlátlan az a sáv, amit ilyen szempontból kihasználhatok. Bár hagyok magamnak elég jelentős pufferzónát, amiben egy-két dolgot rugalmasan kezelek, mégis mindig beleütközöm ennek határába, amikor már semmiképpen nem maradhatok tovább odabent.

Ma reggel benne voltam egy mélyinterjúban. Egy-két héttel korábban a velem kölcsönhatásban lévő kollektív tudatok nagyon igyekeztek, hogy egy viselkedésbe belenyomjanak, mert bármilyen lefutása lett volna a helyzetnek (akár egy spektrum ellenkező két oldala is megfelelt volna nekik), abból mindenképpen profitáltak volna. Megint ezekről volt szó, mintegy összefoglalva átfésültük, amit már eddig is tudtam.

Valóságok összefésülése


Amikor egy sokdimenziós játszmában olyan sakkfigurák vagyunk, akik egyetlen valóságot tudnak és látnak, akkor szinte képtelenek vagyunk olyan kijelentésekkel mit kezdeni, hogy egy magasabb tudatú létező különböző valóságokat bezár vagy egyesít. Persze, egyesével a szavakat megértjük, csak éppen egymással összefüggésben nem hordoznak olyan jelentést, amivel tudnánk mit kezdeni a személyes tapasztalatok függvényében. Bárki jogosan felteheti a kérdést, hogy ilyen valóságokkal való machinálásokat miként lehet detektálni.

Lehetnek nagyon-nagyon apró jelek, amit csak különösen figyelmes egyének vesznek észre a milliónyi behatás között. Nekem ezekről fogalmam sincs, emiatt nem is tudok ilyen utalásokkal mit kezdeni, csak megvonom a vállam, és próbálom fülön csípni az új szempontokat, amikről így vagy úgy hallottam. Ha egy átlagos szemlélő visszahúzódik a világ nyüzsgésétől és szinte eseménytelenné válik minden napja, akkor nyílik esélye érzékelni azokat a finom különbségeket, amelyek egy-egy valóságváltásra utalhatnak. Egyelőre erre sincs esélyem, szinte minden pillanatban zúdulnak rám az új benyomások, így ilyenekről sem tudok mesélni. Nekem csak akkor tűnik fel a változás, ha olyan erős ezek rendezése, hogy valamiképp átszűrődik hozzám a párhuzamos valóság is.

Nehéz helyzetben vagyok


Évezredek óta vannak spirituális keresők, akik számára különböző utak és lehetőségek állnak rendelkezésre. Mindenféle bölcsesség, szellemi iskola, vallás, irányzat. Mindegyik jól kitaposott ösvényekkel, táblákkal, szabályrendszerekkel működik, ahol erősen meghatározott keretek között lehetséges haladni az általuk létre hozott és az ezeken közlekedőkből nyert energiákból üzemeltetett felvonókon. A megszilárdult keretek miatt ezek a legtöbb esetben – a mérettől függetlenül – szektaként működnek, de most nem erre akarok elkanyarodni. Ezt a témát, illetve az ebből származó problémák megoldását jól szemlélteti egy más típusú bejegyzés itt.

Az ilyen iskolák, csoportok tanítói általában férfiak. Ezotériai irányzatokban az ismertebb nők tolmácsként, fordítóként, csatornázóként működnek. Ilyenkor tulajdonképpen átfolyatják magukon az adott kollektív tudat üzenetét. (Férfiak is tudnak ilyet, de ők akkor általában erősebben használják a nőies agyféltekéjüket.) Minél erősebb a szívcsakrás kapcsolatuk a kollektív tudattal, annál tisztábban és érthetőbben tudják venni az adásukat. Ugyanakkor a nagyon szoros viszonyuk miatt nem képesek magukat erről leválasztani, a megszállásuk és ezen keresztül az érzelmi befolyásolásuk is teljes. Igaz, hogy a merev keretrendszerek miatt a férfiakat hasonló veszély fenyegeti, csak a gondolkodás irányából. Az egymásra épített lépcsőfokok és a meghatározott fogalmi struktúra miatt a hitet, képzeletet, ezen keresztül pedig a fejlődési lehetőséget is áttörhetetlen határok közé helyezik.