Oldalak

Az alap


A gyerekeimnek azt ismételgettem kicsi korukban, amikor indult volna közöttük a hatalmi kakaskodás bármilyen formája, hogy mindig úgy bánjanak a másikkal, ahogy szeretnék, hogy a másik bánjon velük. Bármit tesznek, azt kapják vissza, csak a tesó rátesz még egy lapáttal. Ez a kicsike plusz pedig irritálja az elsőt, ezért a válasznál ő is srófol valamennyit felfelé. 


Így indul az egyre jobban elharapózó, szemétkedő spirál, ami biztos, hogy valamelyik fél részéről sírásba fog torkollni. De akkor ne jöjjön senki hozzám panaszkodni, mert nem fog érdekelni. Bárkit kérdeznék, úgyis mindig a másik lenne a hibás. Ez olyan egyszerű recept volt, amit ők is megértettek. Kiderült számukra is: mindig az ő döntésük, hogy azt a bizonyos spirált merre indítják el, felfelé vagy lefelé. Most kamaszként kiemelkedően jó testvérek, akik erősen kötődnek egymáshoz.

Ugyanez az egyszerű képlet vonatkozik a világra is. Huszadrangú kérdés, hogy valaki hozzá tud-e szólni spirituális kérdésekhez, mennyire értelmes, felfigyelnek-e rá az emberek. Alapvetően az dönt el mindent, minek tekinted a többieket és hogyan bánsz velük, hiszen a világ tükör. Egy igazságos világban ennek megfelelően pontosan azt kapod, amit adsz, és ennek végre lefektetésre kerültek az alapjai az ÉlményParkban. 

Nem kell más karmáját elhordozni, de a miénket sem lehet magunkról átnyomni. Ha egyéb szereplőknek kellemes a világomban élni, akkor alapvetően én is jól érzem magam benne. Persze, tanulás és fejlődés van, ami kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel is járhat, de hát a tapasztalatoknak ez az ára. Egy jó világban ezekkel együtt is pozitív az összegző mérleg. Megéri az erőfeszítést. Tehát a legtöbb, amit tehetsz, hogy megjavítod a saját világodat, úgy, hogy megfelelően élsz benne. Ez az emberi minőség. A legfontosabb dolga mindenkinek, hogy ezt minél magasabbra emelje. Ez jelenti a valódi fejlettséget, a többi csak mellékzönge.

Az emberi minőség határozza meg, milyen szinten játszik valaki. Az alsóbb világokban az alacsonyabb minőség élhetetlenebb világokat eredményez (fejlettebb szemmel). De teljesen egyértelmű, hogy mindenki azon a szintű rendszeren helyezkedik el, amin jól érzi magát. A beállított paraméterek és szűrők ezt automatikusan adják. Úgy lehet felsőbb pályára lépni, azaz magasabb tudatszintre emelkedni, ha a tanulás eredményeként egyre több érintett szempontjait képes valaki a saját érdekeihez képest egyenrangúként figyelembe venni.

A fiamnak próbáltam megmagyarázni, hogy egy akciófilmben mi különböztetett meg három karaktert egymástól. A látványos csatákban mindegyik parádésan szerepelt, kiváló felkészültséggel, erővel és tökéletes reakciókkal. Azt is mondhatnánk, hogy ugyanolyan jók, de itt jön képbe az, hogy ezekben a figurákban a harcosok szakemberekként jelennek meg. Igaz, hogy szakemberként mindhárom kiváló, de egész más motiválta őket, hiszen más-más emberi minőséget képviseltek. Ez pedig azt jelenti, hogy bár virtuálisan egy filmben szerepelnek, mert a rendezők összevegyítették, rafináltan összevágták a jeleneteik, de igazából ők más platformon vannak. Olyan, mintha mindegyik külön-külön szinten lenne egy számítógépes játékban. Amikor tökéletes szakember level 1-en, akkor felugorhat a következő, már a nehezebb level 2-esre és kezdheti a fejlődést, hogy az új paraméterek és feltételrendszerek szerint itt is a legjobb szakember legyen, hogy utána a level 3-ra léphessen. Annak érdekében, hogy a mozi valóban látványos és fordulatos legyen, egyszerre fut benne a három szint. Hiszen ez már a modern világ, itt a filmek is feszesre vannak vágva nagyon gyors snittváltásokkal.

Fontos, hogy szét tudjuk szálazni azt, valaki milyen emberi és milyen szakmai minőséget képvisel. Nem szabad a kettőt összemosni vagy összekeverni, és a jó-rossz párosítás bármilyen variációban előfordul. Az egyébként görény kolléga lehet nagyon jó szakember, és a mindenki által kedvelt, szimpatikus munkatársad pedig lehet egy ostoba, tehetetlen szaki. Persze, ennek bármilyen párosítása előfordul, ahol az emberi minőséget és a szakértelmet is leginkább skálákon lehet megjeleníteni. Aztán mindenki tekintsen önmagába és végezze el saját magán a méréseket emberi minősége és a különböző (szak)területek vonatkozásában is. Persze, ez a legnehezebb, hiszen alapvetően torzított látószöget ad, de mindig lehetőség van arra törekedni, hogy egy minél korrektebb külső szemlélő pozícióját vegyük fel.