Oldalak

Halálkapu


Tegnap este háromszor meghallgattam a halálkaput. Utána nagyjából az összes elképzelhető módon megöltek a párhuzamos világokban és figyelték a hatást. Kérdeztem, hogy csak ennyi telik? Mert ez elég vérszegény, néhány halálnemet még lehetne kicsit cifrázni. Utána ugyanezt elkezdték, illetve végig játszották volna a gyerekeimmel is, de ez elején szóltam, hogy értem én, de kár a gőzért, mert itt, ebben a valóságban én vetítem őket, tehát én döntök. Ez valószínűleg meghökkenést keltett a segítőimnél is, mert reggel, ébredés után egy kupaktanácsnak magyaráztam az ÉlményPark működését, illetve inkább az abban rejlő lehetőségeket.

Az itteni körülményekhez szoktak hozzá, ezért nem értették, hogy egy örökösen ártó és lehúzó világból hogyan nőhet ki valami felfelé tekeredő spirálvonalú fejlődés. Megmutattam, milyen automatikus szűrőket jelentenek a beállított paraméterek, amelyek biztosítják a kedvező hátteret. Ennek nyomán egyszerűen nem lehet ártani, illetve ezek adják a megfelelő tudást, irányultságot, képességet. Az eredőjükből egy előformázott minőség születik, amelyik a nem megfelelő egyedeket azonnal kidobja az alsóbb szintekre. Így már valóban alapulhat kölcsönös bizalomra a további együttműködés.

Utána megmutattam, sima fehér tükrözés segítségével hogyan tanulhatják önmagukat, majd azt, miként lehet a tükrözés segítségével mindig csak egy kicsit feljebb lépni a spirálon. Négyféle lény volt, így mindegyiknek másmilyen az energetikája. Egyesével kértem, hogy azt sűrítve irányítsák rám. Aranyos volt, mert mindegyik automatikusan úgy indított, mint amikor harcol és ennek nyomán pusztítani akar. Mondtam, hogy jó, látom, ez az erősségük, de most próbálják úgy fókuszálni mindezt, hogy az alapesszenciájuk tisztuljon le és azt küldjék át. Én ezt az esszenciát szívtam magamba, engedtem át a saját szűrőimen, értelmeztem és a szívcsakrámon átlényegítettem, hogy tudásom és minőségem legjavával gazdagodjon. Utána a saját zamatommal árnyalt alapesszenciát sugároztam rájuk vissza és kértem, tegyék ugyanazt a tőlem kapott, fókuszált energianyalábbal, majd újra küldjék át. 

Megmutattam, miként lehet felfelé emelni, ha sok-sok, kívánt minőségű egyéni tudattal játsszák ezt a módosított tükörjátékot. Megfelelő közegben minden egyes apró interakció ilyen spirális lépegetést jelenthet. Aztán azt is modelleztem, hogy az alapminőségre támaszkodva a módosított tükrözések az egyéni tudatot alapul véve miként kezdenek egy kollektív tudatot építeni, illetve a kollektív tudat hogyan nyerhet az egyéni tudathoz hasonlóan milliónyi szempontot. Mintha egy végtelen kapacitású kristályt töltenének fel kaleidoszkópszerű módon, vagy mintha lenne egy hatalmas gyémántjuk és arra kezdenének egyre több - szintén a végtelenbe tartó számú - oldalt csiszolni, ami így a fényt számtalan módon képes visszaverni. A beállított alapminőségek miatt pedig az egész rendkívül teherbíró, hajlékony, gazdag, ugyanakkor biztonságos, felemelő, élhető és otthonos, bármilyen vegyes lények és tudatok közege is lenne.