Tegnap este háromszor meghallgattam a halálkaput.
Utána nagyjából az összes elképzelhető módon megöltek a párhuzamos világokban
és figyelték a hatást. Kérdeztem, hogy csak ennyi telik? Mert ez elég
vérszegény, néhány halálnemet még lehetne kicsit cifrázni. Utána ugyanezt
elkezdték, illetve végig játszották volna a gyerekeimmel is, de ez elején
szóltam, hogy értem én, de kár a gőzért, mert itt, ebben a valóságban én
vetítem őket, tehát én döntök. Ez valószínűleg meghökkenést keltett a
segítőimnél is, mert reggel, ébredés után egy kupaktanácsnak magyaráztam az
ÉlményPark működését, illetve inkább az abban rejlő lehetőségeket.
Az itteni körülményekhez szoktak hozzá, ezért nem
értették, hogy egy örökösen ártó és lehúzó világból hogyan nőhet ki valami
felfelé tekeredő spirálvonalú fejlődés. Megmutattam, milyen automatikus
szűrőket jelentenek a beállított paraméterek, amelyek biztosítják a kedvező
hátteret. Ennek nyomán egyszerűen nem lehet ártani, illetve ezek adják a
megfelelő tudást, irányultságot, képességet. Az eredőjükből egy előformázott minőség
születik, amelyik a nem megfelelő egyedeket azonnal kidobja az alsóbb
szintekre. Így már valóban alapulhat kölcsönös bizalomra a további
együttműködés.
Utána megmutattam, sima fehér tükrözés segítségével
hogyan tanulhatják önmagukat, majd azt, miként lehet a tükrözés segítségével
mindig csak egy kicsit feljebb lépni a spirálon. Négyféle lény volt, így
mindegyiknek másmilyen az energetikája. Egyesével kértem, hogy azt sűrítve
irányítsák rám. Aranyos volt, mert mindegyik automatikusan úgy indított, mint amikor
harcol és ennek nyomán pusztítani akar. Mondtam, hogy jó, látom, ez az
erősségük, de most próbálják úgy fókuszálni mindezt, hogy az alapesszenciájuk
tisztuljon le és azt küldjék át. Én ezt az esszenciát szívtam magamba, engedtem
át a saját szűrőimen, értelmeztem és a szívcsakrámon átlényegítettem, hogy
tudásom és minőségem legjavával gazdagodjon. Utána a saját zamatommal árnyalt
alapesszenciát sugároztam rájuk vissza és kértem, tegyék ugyanazt a tőlem
kapott, fókuszált energianyalábbal, majd újra küldjék át.
Megmutattam, miként lehet felfelé emelni, ha sok-sok,
kívánt minőségű egyéni tudattal játsszák ezt a módosított tükörjátékot.
Megfelelő közegben minden egyes apró interakció ilyen spirális lépegetést
jelenthet. Aztán azt is modelleztem, hogy az alapminőségre támaszkodva a
módosított tükrözések az egyéni tudatot alapul véve miként kezdenek egy
kollektív tudatot építeni, illetve a kollektív tudat hogyan nyerhet az egyéni
tudathoz hasonlóan milliónyi szempontot. Mintha egy végtelen kapacitású kristályt
töltenének fel kaleidoszkópszerű módon, vagy mintha lenne egy hatalmas
gyémántjuk és arra kezdenének egyre több - szintén a végtelenbe tartó számú -
oldalt csiszolni, ami így a fényt számtalan módon képes visszaverni. A
beállított alapminőségek miatt pedig az egész rendkívül teherbíró, hajlékony,
gazdag, ugyanakkor biztonságos, felemelő, élhető és otthonos, bármilyen vegyes
lények és tudatok közege is lenne.
