Úgy
tűnik, kéretik a biztonsági öveket bekapcsolni, kardokat megélezni, maximális
öniróniát betárazni, mert fergeteges show ígérkezik! Tegnap még olyasmit írtam
volna, hogy talán totál baromságnak tűnik úgy jelentkezni valamire, hogy
igazából nem is tudom, mire, de a tőled olvasott morzsákat hologramoknak
tekintettem, amelyek alapján valahol a mélyben éreztem az egész törekvés
esszenciáját.
Kitértem volna a spirituális
magányos farkasságomra, röviden összefoglaltam volna a párhuzamos világokról
való tudásom, illetve tájékoztattalak volna, hogy szinte egy szót sem értek az
egész technológiai csomagolásodból, amit az 1.0-ás leírásba történő
beleolvasgatás adott. Úgy programoztam az ÉlményParkhoz való csatlakozásomat,
hogy bármelyik anyaghoz nyúljak hozzá, pontosan arra van a következő lépéshez
szükségem, akármilyen sorrendben is javasolnád egyébként.
Az éjszakáim úgy telnek, hogy
felszínesen nagyon keveset alszom, miközben az agyam szinte folyamatosan pörög.
Olyan, mintha szünet nélkül adathalmazokat folyatnának át rajtam. Tegnap este
helyenként beleolvasgattam a 2.0 leírásodba (ugyanabba a technológiai
nyelvhiányomba botlottam), illetve lefuttattam a párhuzamos síkok
összehangolását (bármi is legyen a hivatalos neve).
Reggel az első gondolatom az
volt, hogy basszus, hivatalosan is renegát lettem. Hirtelen elöntött a
felismerés, mibe is vágtam bele. Egy pillanat alatt dönthettem, hogy most
beszarok és visszacsinálom, vagy inkább elvigyorodom és beleállok. Utóbbit
választottam. Szóval, új típusú sátán-szakadárként a fél univerzum rám fog
vadászni, a másik fele meg tapsol hozzá.
A döntésemmel néhány párhuzamos
világban (és azok tükör-segédvilágaiban) halott lettem, néhányban pedig a zárt
osztályra kerültem. Bár ez mindegy, mert azok a régi filmek a döntésemmel
leváltak rólam, azokban már csak az üres bábom maradt, ami csupán az ottaniak
számára valóság.
Már írtam, hogy fölvillanyozott a
dolog. Azzal, úgy tűnik, keveset mondtam.
