Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Hatás


Úgy tűnik, kéretik a biztonsági öveket bekapcsolni, kardokat megélezni, maximális öniróniát betárazni, mert fergeteges show ígérkezik! Tegnap még olyasmit írtam volna, hogy talán totál baromságnak tűnik úgy jelentkezni valamire, hogy igazából nem is tudom, mire, de a tőled olvasott morzsákat hologramoknak tekintettem, amelyek alapján valahol a mélyben éreztem az egész törekvés esszenciáját.

Kitértem volna a spirituális magányos farkasságomra, röviden összefoglaltam volna a párhuzamos világokról való tudásom, illetve tájékoztattalak volna, hogy szinte egy szót sem értek az egész technológiai csomagolásodból, amit az 1.0-ás leírásba történő beleolvasgatás adott. Úgy programoztam az ÉlményParkhoz való csatlakozásomat, hogy bármelyik anyaghoz nyúljak hozzá, pontosan arra van a következő lépéshez szükségem, akármilyen sorrendben is javasolnád egyébként.

Az éjszakáim úgy telnek, hogy felszínesen nagyon keveset alszom, miközben az agyam szinte folyamatosan pörög. Olyan, mintha szünet nélkül adathalmazokat folyatnának át rajtam. Tegnap este helyenként beleolvasgattam a 2.0 leírásodba (ugyanabba a technológiai nyelvhiányomba botlottam), illetve lefuttattam a párhuzamos síkok összehangolását (bármi is legyen a hivatalos neve).

Reggel az első gondolatom az volt, hogy basszus, hivatalosan is renegát lettem. Hirtelen elöntött a felismerés, mibe is vágtam bele. Egy pillanat alatt dönthettem, hogy most beszarok és visszacsinálom, vagy inkább elvigyorodom és beleállok. Utóbbit választottam. Szóval, új típusú sátán-szakadárként a fél univerzum rám fog vadászni, a másik fele meg tapsol hozzá.

A döntésemmel néhány párhuzamos világban (és azok tükör-segédvilágaiban) halott lettem, néhányban pedig a zárt osztályra kerültem. Bár ez mindegy, mert azok a régi filmek a döntésemmel leváltak rólam, azokban már csak az üres bábom maradt, ami csupán az ottaniak számára valóság.

Már írtam, hogy fölvillanyozott a dolog. Azzal, úgy tűnik, keveset mondtam.