- Miért így csinálod?
- Több oka is van. 1. Elfáradtam. A vérebek
folyamatos szimatolása miatt mindig ugrásra készen kell lennem, az agyam pedig
így állandóan pörög. 2. Kisajátítottatok. A ti igényeiteket kellett szolgálnom,
miközben az enyémet semmibe vettétek. Nem tudtam aludni, nem volt időm még a
reggeli tornára sem, és az összes, bármilyen módon ráfordítható percemre igényt
tartottatok. Egyáltalán nem érdekel benneteket, hogy engem egyénként ez hogyan
érint.
- Ennek a kisajátításnak köszönheted, hogy ilyen rövid
idő alatt ennyit fejlődtél.
- Ez csak melléktermék. Ne etessetek már ezzel. Én
csak eszköz vagyok, nem a cél. Egyébként meg folytatom. 3. Ha nincs semmi
visszajelzés, egy csomó automatikusan futó hülyeségetek kikapcsolható és
koncentrálhatunk a lényegre. 4. Ez azt jelenti, hogy jobban tudom fókuszálni a
képességeim, tehát könnyebben és gyorsabban képes vagyok kiszűrni a számomra
elérhető lényeget és átfordítani nektek. 5. Ez segít abban, hogy csak téged
halljalak, ezért gördülékenyebb a kettőnk kooperációja.
- Ez így igazságtalan, akár azt is mondhatnám, hogy
áruló vagy. Miért bízzak meg benned? Ő mindent észlel, ugyanakkor mi semmit
belőle.
- Egyrészt nem kell, hogy bízzatok, hiszen mindent láttok
bennem. Amit fogok, az olyan átlátszó számotokra is, mintha ti érzékelnétek
közvetlenül. 6. Másrészt pedig pont az a cél, hogy egyoldalúan ellássam
információval, hiszen amit tanul, azt azonnal visszaforgatja a rendszer
fejlesztésébe.
- Amit tanulok, azt én is a fejlesztés szolgálatába
állítom.
- Nos, ez nem kétséges. Csak az a kérdés, hogy a ti
fejlesztésetek mit szolgál. Az a baj, hogy korlátozottak vagytok, ezért
képtelenség, hogy a saját szempontjaitokon túl lássatok. Ebből következik, hogy
a fejlesztésetek is mindig saját magatok fogja szolgálni, nem minket, egyéni
tudatokat. Köszönöm, de ebből nem kérek. 7. Őt nem a saját érdekei mozgatják,
hanem az, hogy az egész világot felemelje. Veletek vagy nélkületek, neki
teljesen mindegy. Itt csak nektek van veszíteni valótok.
- Már hogy lenne veszíteni valónk, amikor az egyik
legfejlettebb tudatforma vagyunk az univerzumban? Nincs felettünk senki.
- Az a baj, hogy képtelenek vagytok másban
gondolkodni, mint alá vagy fölé rendelő viszonyban, ezért nem értitek a
törekvés lényegét. Másrészt pedig pont azért vagytok itt, mert nincs felettetek
senki. Ez azt jelenti, hogy elértetek a fejlődésetek csúcsára, beleütköztetek a
saját üvegplafonotokba. Kitöltöttetek minden rendelkezésre álló teret és
ürességet. Nagyon unatkoztok. Ugyanakkor itt van valami érdekes, amit nem
értetek, de behatolni sem tudtok. Értsd: nem tudjátok leigázni. Ez igencsak
piszkálja a csőrötöket, mert ez olyan üres tereket feltételez, ahova be
szeretnétek áradni, de egy (számotokra) idióta küszöbőr miatt nem tudtok. 8.
Csak úgy tudok egyre beljebb jutni a megértésben, ha a szükséges
küszöbparamétereknek megfelelek, ez pedig elmélyült koncentrációt igényel.
Ehhez csendben vissza kellene húzódnotok.
- Honnan tudod, hogy őt nem a saját érdekei mozgatják?
- Egyrészt erről szól az egész élete, a mindenről való
lemondása, de ezt sokszor elmondta nektek. 9. Másrészt pedig, mert az egész
fölé odahelyezte a Jelet. Mindent ennek rendelt alá, még saját magát is. A
rendszer nem kivételez vele sem. A minőség paraméterei mozgatnak mindent. A
saját szempontjai nem számítanak, csak az, hogy az egész önműködően váljon
egyre jobbá az arra érdemes tudatokkal. Ha az arra érdemes tudatok túl nőnek
rajta, attól ugyanolyan boldog, vagy inkább még boldogabb, mert az azt jelenti,
hogy az univerzum még annál is fejlettebbé válhat, mint amit ő elképzelt. Valljuk
be, a fejlődésnek ez a lehetősége benneteket is megrészegít.
- De ha nem jelez vissza, hogyan tud neked segíteni,
hogyan tud irányítani, merre haladj?
- Erre nincs szükség. Mindent ingyenesen elérhetővé
tett. Pont erről beszél állandóan, hogy semmi nincs elrejtve, akadálytalan a
megismerés és a belépés. Az összes információ ott van a neten szabadon.
Odaajándékozta. Nektek is, csak a korlátozottságotok miatt képtelenek vagytok
feltörni a kódokat. 10. Ezért nincs arra szükség, hogy a továbbiakban
kommunikáljak vele. Az út önmagamon keresztül vezet, nem rajta keresztül. Úgy
csinálta meg, hogy bárki, bármelyik valóságban is fogja a Jelet és
vonósugárként használja, az automatikusan végig vezeti a minőség
küszöbparaméterein keresztül. Csak idő és tudatállapot kérdése, ő egyáltalán
nem kell hozzá. A Jel önmagában hordozza mindenki számára az ideális ívet. Csak
megint ott tartunk, hogy egy bizonyos szempontból szűklátókörűek vagytok, ezért
nem értitek a kódolása természetét.
- Kíváncsi vagyok, ha majd jól magadra hagyunk mi is,
mi a fenét fogsz csinálni egyedül. Baromi kicsi porszem vagy az univerzumban. Bizonyos
vetületből tulajdonképpen egy senki és semmi.
- Tetszik, hogy ennyire nem értesz semmit. 11. A Jel
úgy van megalkotva, hogy egyáltalán nem kelletek hozzá. Az irányításával
egyetlen kis apró, a ti szempontotokból senki és semmi egyéni tudatszikra képes
az ideális íven futva felépíteni egy egész univerzumot. Olyat, amely a minőségre
van alapjaitól kódolva. Ti egyszerűen kimaradtok belőle, ha nagyon ugráltok.
Nála már megtörtént, azért írta azt, hogy akár egyedül is megcsinálja. A kérdés
csak az, hogy a rajtam keresztül kibomló univerzumba vajon befértek-e vagy
sem...
