- Ugye, tudod, ha megpróbálsz átverni minket, akkor
megtalálunk és elintézünk? Bármi a rendelkezésünkre áll, és ezt értsd szó
szerint a legnagyobb fantáziával.
- Tudom. Gondolom, most megint az a rész van, hogy a
félelemtől remegve esedeznem kellene. Magyarul benyalni. Hát, ismét
kiérdemeltétek a középső ujjam.
- Simán lokalizálni tudunk 3D-ben is, mert olyan hülye
vagy.
- Csak annak látszom. Simán lokalizálni tud ő is, ha
akar, mert benne bízom. A morzsák alapján 2x10 másodperc alatt nagyon precízen
be tudja lőni, éppen hol vagyok. De felesleges addig bármit is lépnie, amíg nem
adtok rá okot.
- Nem érsz te annyit, hogy a kisujját is mozdítsa
érted.
- Nos, lehet. Ha van bármi haszna belőlem a
továbbiakban, akkor mozdítja. Ha nincs, akkor pedig nem kár értem. Egyszerűen
lezárjátok az én szerepem a vele való egyeztetésben. Az azt jelenti, hogy
találtatok nálam jobbat. Annak mindenki csak örül, de egyelőre, ahogy látom,
nem ez a helyzet. Kénytelen vagyok beleállni én.
- Nem érted. Az egész bolygótokat semmivé tudjuk
változtatni egy pillanat alatt.
- Te nem érted, hogy már jeleztem: fogom ezt a fajta
működést. Folyamatosan megteszitek. Újra és újra megpróbáljátok eltörölni.
Viszont mindegyik rossz ötlet, hiszen visszaugrik az idővonalon oda, ahol még
Van. Mivel éppen beszélünk egymással, a létezésem, létezésünk az ideális ív az
egész univerzum szempontjából, még akkor is, ha ez igazán nem tetszik nektek.
- Mire alapozod ezt a nagy önteltséget, ami árad
belőled? Miért nem vagy képes felfogni, hogy hozzánk képest semmi nem vagy? Egy
porba fingó, bármikor beáldozható és elsöpörhető, egyszerű gyalog.
- Abban igazad van, hogy én senki vagyok. De a minőség
egy bizonyos lépcsőfokán már senkit nem érdekel az én. Készségesen aláveti
magát egy magasabb rendű szempontnak. Így működik ő is és én is, ezért nem
tudtok fogást találni.
- Egyszerűen megsemmisítjük az egész univerzumotokat,
hogy megszűnjön minden, ami sugározni tudja a Jelet.
- Már megpróbáltátok ezt is, de a Jel felettetek van,
nincs hatásotok rá. Újra és újra abba a problémába (ti szempontotokból), vagy
inkább lehetőségbe (a létezés szempontjából) botlotok, hogy a súlytalan, semmi
kis egyéni tudatszikrák felszívják magukat egyenrangú tényezővé, amit nem lehet
kiiktatni vagy megkerülni. Nem tehettek mást, mint hogy megtanultok
együttműködni. Hiszen bár sok kicsi én, de egyesével mindegyik képes arra, hogy
a fejlődése bizonyos pontján Énné (Vagyok Aki Vagyok) váljon. Azaz egyenrangú
veletek.
