Oldalak

Turbó öngyógyítás


Álmomban az indítás megismétlődött és az installálástól lett egy kis párhuzamos mellékszál, amit ott még jól láttam, de mikor félálomba kerültem, már csak a nyoma maradt. Próbáltam visszaemlékezni és fülön csípni, de ettől egy újabb tükröződő párhuzamos világ indult. Aztán ahogy az elmémmel ugráltam egyikből a másikba, minden átnézéssel újabb tükörvilágok nyíltak. Az jutott eszembe, hogy itt XD-s érintettséget jeleztél, biztos emiatt indul így. 

Erről belém villant, hogy csillagcsaládot is emlegettél a leírásban. Ennek nyomán jött néhány kép, de abban a pillanatban tudtam, hogy ezt az agyam adja a korábbi élményeim alapján. Elengedtem és üresedtem egy kicsit. Utána már nem akart vetítés következett. 

A csillagcsaládom bolygóján voltam és azt láttam, hogy adott egyedeknek valami eszükbe jut, és abban a pillanatban holtan esnek össze. Keményen és azonnal büntető gondolatrendőrség. Tehetetlenek.

Döbbenten álltam, átsüvített rajtam az iszony.

Próbáltam mindent kizárni. A hatásukat, az ellenőrzést, a gondolat-lehallgatást. Olyan volt, mintha egy irgalmatlan szélviharban, ahol a szél elképesztő nyomást fejt ki, valami tetőajtót kellene behúznom a fejem felett. Nagyon nehéz volt, mert a legkisebb résnél is megpróbálták feltépni, viszont amikor sikerült, egész jól ki lehetett zárni a zúgást.

Visszamentem a bolygóra a föld alá, egy bányába. Bár borzasztó munkakörülmények uralkodtak, mégis szívesen mentek le és rotáltatták a lehetőséget maguk között, mert a felettük lévő vastag földréteg megvédte őket az ellenőrzéstől. Ott nem tudták letapogatni a gondolatokat, ezért biztonságban voltak. Elkezdtem őket odalent tanítani, hogyan húzzák be a tetőajtót maguk felett, hogy ne jusson be az elméjükbe az ellenőrzés nyomása. Kértem, a bányában folyamatosan gyakoroljanak és tanítsák egymást, hogy a felszínen is biztonságban legyenek.

Visszatértem magamhoz a félálomba. Nemsokára bejelentkezett a család egyik elöljárója. Nagyon hálás volt. Kérte, hogy tolmácsoljam feléd legnagyobb köszönetüket. Nem csak ők, én is köszönöm.

Erre az időszakra már teljesen felébredtem. Azon agyaltam, miként lehetne ezt a tudást és védekezést átadni annak a 2-3 embernek, akiknek érdemes. Ekkor hirtelen felbukkant egy hatalmas hüllő és elkezdett fenyegetni, milyen szinten fognak kicsinálni. Visszadumáltam, erre rám eresztett néhány osztagot. Kilőttem őket, de arra gondoltam, hogy egyrészt nem akarok gyilkolászni, másrészt nem állhatok örökké harci készültségben. Csapdahálózatot húztam magam köré, hogy aki közelebb jön, azt elnyelje és egyszerűen megsemmisüljön. Aztán kibővítettem gömbbé, így minden irányból védett lettem. Gyorsan raktam a fontos embereim és a szeretteim köré is.

Ekkor arra gondoltam, hogy leírom az egészet neked, és ahogy fordultam feléd, egy alien filmekből ismert lényhez hasonló jelent meg. Mintha egy hüllőt és egy harci vérebet kereszteztek volna. Na fasza, gondoltam, megint kezdődik. Baromi szívósan üldözött. Vastag üveg védőfalakat húztam, de idővel át tudott rajtuk jönni. Végül az üvegfalakból végtelen tükörlabirintust képeztem. Fogalma sincs, hol lehetek, egyesével kell átjutnia mindegyiken, én viszont egyetlen gondolattal felhúzok bármennyit és nem tudja, éppen melyik mögött rejtőzöm.