Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

A szék négy lába


Fejlődés úgy lehetséges, ha minden vetületben képezzük magunkat. A specialisták, akik egy-egy terület kiemelkedő szakemberei, nagyon tiszteletre méltók, csak nem biztos, hogy abban a ligában fociznak, ahol szeretnének, vagy ahova a megnyilatkozásaik alapján egy átlagos szemlélő helyezné őket. 


Látszólag nagyon magasra vagy mélyre nyúlik a tornyuk, de egy másik perspektívából inkább olyan, mintha a földre egy hosszú csövet fektetnének le. Csak akkor lehet egyre feljebb lépni, ha a támasz, emelvény stabil alattunk. Otthon is egy székre ugrasz fel, ha el akarod élni a felső polcot. Ha csak egy-két lába terhelhető megbízhatóan, akkor álom marad a magasan lévő cél elérése, hiszen nem lehet ráállni. Ezekre a vetületekre nincsenek általánosan elfogadott kifejezéseink. Minden irányzat, vallás, tudomány megpróbálja körülírni őket saját keretrendszerének megfelelően. A fogalmak kiemelése miatt adott szavaknál most nagybetűket használok.

A Tudat mint valami alapszikra felfedezheti magában a létezés teljességét kívülről befelé (ezotéria) vagy belülről kifelé (exotéria). Egyik irány sem kitüntetett a másikhoz képest, de bármelyiken is halad az adott Tudat, elég nagy lépést jelent neki elhinni és főleg tudni, hogy a másik módszer is megalapozott és egyenértékű. Itt a Földön, fizikai testbe születve a felfedezés, megismerés és fejlődés útja az ezotéria felé mutat. Nekünk a külvilág olyan adottság, ami megkerülhetetlen és cáfolhatatlan. Olyan alapvető közeg, amely mindenki számára magától értetődő és biztonságos, de csak ebben a síkban maradva a világunk lapos és unalmas. Cserébe nem kell róla hosszan beszélni, hiszen mindenki tudja, mi a Test, ami a szék egyik lábát jelenti. A létező azon aspektusa, amely fizikai érzékszervekkel letapogatható, illetve ezeken alapuló mérőeszközökkel pontosan körülírható és paraméterezhető. Érdekes, ahogy a külvilág fejlődése nyomán változik a rendelkezésre álló technológia, úgy egyre több minden válik a fizikai síkon is leképezhetővé. „Majd hiszem, ha látom”, tartja az alapvető mondás, és bizony egyre több mindent tolnak cáfolhatatlanul az ember szeme elé (röntgen, ultrahang, CT, Kirlian-fotó). Amit éteri (finomanyagi) síknak neveznek az ezotériában, egyre jobban kifejezhetővé válik fizikai síkon is.

A Lélek és a Szellem a szék olyan két lába, amelyek jelentése sokszor összemosódik, de megpróbálom érzékeltetni, hogy nekem mit jelentenek. Röviden: a fejlődés során a Szellem fedezi fel és feszíti ki a még ismeretlen téridő-szegmens új sarokpontjait, míg a Lélek ezt az új, üres téridő-spektrumot beszövi és kitölti a létezéssel. Ezt filozófiai, teológiai értelemben a teljesség mindent magába foglaló megnyilvánulásaira általánosan mondom, de a jobb érthetőség kedvéért említek rá egy egyszerű itteni példát. A Szellemet tekintsük egy felfedező férfinek, aki kalandok nyomán, különféle viszontagságok és kihívások legyőzésével felfedez egy új földrészt. A Lélek az a nő, aki követi őt az ismeretlenbe, otthont nyújt és kettejük eredőjével benépesíti az eddig üres világot.

A Szellem inkább a mentális síkon mozog, míg a Lélek gazdagsága az asztrális síkon képződik le, de ezt inkább az ezotéria olyan mankójának érzem, ami az általános megfoghatatlanságot próbálja magyarázható rendszerbe foglalni. A kettő között nem éles határ van, hanem inkább olyan skaláris átmenet, mint a fizikai sík és az éteri sík között. A Szellem által a mentális síkon történő megformáláshoz erősebb fókusz szükséges, ez pedig a belső alapzajoktól való nagyobb kiüresedettséget igényel. A Lélek széles spektrumot foglal magába, hiszen egy üres lehetőség minden kicsi zugát ki kell tölteni valamilyen aspektussal, de a teremtményei fennmaradásához az energia sűrűbb pótlása szükséges.

A negyedik lábról beszélnek a legkevesebbet. Nevezhetjük ezt összefoglalóan Tudatnak, de szívesen hívom Minőségnek, Látószögnek vagy Etikának is. Ez valamiféle kozmikus síkon való mozgást képez le, ami azt mutatja meg, hogy valaki önmagán kívül az univerzum mekkora hányadát képes egyenrangúan figyelembe venni. Amikor kicsiny a látószögünk, csak a saját érdekeinket látjuk bármilyen irányból is nézzük, aztán a fejlődéssel, a Tudat tágulásával párhuzamosan egyre több létező súlyozását tudjuk belevonni a végső egyenletbe.

Bármelyik láb szilárdsága azon múlik, hogy mekkora pillanatnyi terhelést tud elviselni, milyen hosszú ideig bírja el az átlagos igénybevételt, illetve hogyan képes megfelelni egy-egy új kihívásnak vagy a szélsőségek közötti ingadozásnak. Érdemes őket fejleszteni, ezért majd részletesebben is érintem az ezekre vonatkozó javaslatokat.

Egyéb kapcsolódó...