Korábban írtam, hogy az én értelmezésemben a szellem
feszíti ki az téridő koordinátáit, az jelöli ki egy új szegmens határait. Újat
felfedezni pedig csak úgy lehet, ha hajlandók és képesek vagyunk a régi
kereteken túllépni. Amikor saját gondolataink határai vesznek minden oldalról
körbe, akkor egyszerűen nem lehet rajtuk túljutni, mert ugyanazt a mókuskereket
pörgetik végtelenül. A tovább lépéshez mindannyiunknak meg kell tanulni a belső
csendet. Érdemes minél többet meditálni, hogy egyre kisebb legyen odabent az
alapzaj.
Meditációs tanácsokkal és módszerekkel tele van az
internet. Ki lehet próbálni, kinek melyik jön be a legjobban. Én hanyagolnám a
vezetett meditációkat, mert egyrészt olyan mankót jelentenek, amelyre
felesleges kicsit is rászokni, másrészt ezen keresztül esetleg akadálytalan bejutást
adsz magadhoz olyan hatásoknak, amelyeket magasabb nézőpontból szívesen
elkerülnél. Jobb, ha megtanulod, hogy csak magadra érdemes támaszkodni és
hagyatkozni.
Amennyiben kezdő vagy, a helyedben hagynám a szigorú
testtartásokkal és pozíciókkal való babrálást. Felesleges külső korlátok, melyek
a haladás folyamán még sokáig odakint tartják a figyelmed. A legfontosabb, hogy
olyan helyzetet válassz, amiben valóban kényelmesen érzed magad és gyorsan el
tudsz lazulni. Nem hiszem, hogy a szabályos lótuszülést neked találták ki. Persze,
ha valóban gyakorolni szeretnéd a meditációt, akkor ne legyél nagyon fáradt,
különben gyorsan lebólintasz vagy bealszol. Egy kényelmes karosszék, ahol a
fejed is egyenesen megtámasztható, több szempontból jó választás lehet.
Ha korábbi tanulmányaid vagy tapasztalataid miatt meg
vagy róla győződve, hogy az igazi és eredményes meditáció az energiák áramlása
miatt csak megfelelő ülésmóddal és kéztartással valósítható meg, mindenképpen
csináld annak megfelelően. A hit a legfontosabb az elérni kívánt eredmény
megalapozásához. Végezd úgy, ahogy helyesnek érzed. A hangsúly a gyakorláson
van.
Visszatérve a kezdőkhöz: soha ne légy önmagaddal
türelmetlen. Ez nagyon lassú tanulási folyamat. Mindenki úgy indít, hogy
folyamatosan kavarognak a gondolatok a fejében, amit képtelen leállítani.
Először csak figyeld, mint egy kívülálló. Nem baj, hogy egyre újabb gondolatok sorjáznak,
te csak éberen kövesd le a születésük, növekedésük, az asszociációs
folyamatokat. Ne engedd, hogy ezek berántsanak maguk közé, hanem őrizd meg a
tárgyilagos külső nézőpontot. Következő lépésként akár egy-egy szóval
felcímkézheted ezeket a gondolatfüzéreket. Örülj, ahogy ez az aktív figyelem
felkúszik 5-10 perc hosszúságúra.
Következő lépésben gyakorolhatod azt, hogy ezeket a
születő gondolatokat megpróbálod elreptetni, gyengéden kitolni magadból. Semmi
aktívan irányítottság vagy görcsös akarat, hanem csendes szemlélődés. Mintha
azt figyelnéd, ahogy a szél hatására a tengeren hullámok formálódnak, majd
kifutva a partra elenyésznek. Nagyon jó érzés ebben az elvárás nélküli
elengedettségben időzni, bármi is történjen közben. Idővel egyre hosszabbak
lesznek a szünetek a két gondolat megszületése között. Nagyon jó, ha el tudod
érni az 5 percet.
Egyébként ezt az egész belső letisztulást segítheti,
ha a meditációs folyamatot egy külső tárgyra való fókuszálással indítod. Mintha
csak az adott láng, patak, fénykép, kő létezne, amit éppen szemlélsz. Aztán a
külső összpontosításról átváltasz a belső fókuszra. A kettő közötti segítő
átmenet lehet, ha csak a légzésedre figyelsz, az köti le az érzékeid. Vagy ha
egész nehezen megy az ellazulás, akkor előtte sporttal, tánccal, ugrálással
kifáraszthatod magad, majd ellenpontként könnyebben megtalálod magadban a
pihenés fázisában a csendet.
A meditáció során elengedettnek és lazának lenni kell
lenni, ugyanakkor végig jelen van benne egy erős fókuszáltság, mint amikor a
figyelmünket egypontúvá akarjuk sűríteni. Egyszerre a kettő, ezért olyan, mint
egy finom egyensúlyozás. Ha elbillen a mérleg a fókuszálás felé, akkor
görcsössé és erőltetetté válik, ha pedig az elengedettség válik uralkodóvá,
akkor pedig nekem olyan érzés, mint amikor beleragadok valami sárba, ami magánál
tart. Ilyenkor mintha valami kapucnit vagy csuklyát húznának a fejemre, ami
korlátozza a tudatomat. Ha viszont elérem az elengedettség és az éberség
megfelelő egyensúlyát, akkor a fellépő csendben nagyon hirtelen kitárul valami
belső tér. Olyan, mintha repülnék valami lapos táj felett, aztán egyetlen
váltással az addigi síkok körém görbülnének és mintha több dimenzió tágulna
bele ebbe a térbe.
Az egésznek az a célja, hogy megtapasztalhassuk az
érzések és gondolatok nélkül tudat működését. Nem lesznek fények, csodák,
látomások. Engedd el az erre vonatkozó vágyaid, mert különben automatikusan
kreálsz is magadnak ilyesmit. Azt hiszed, „megvilágosodtál”, miközben csak
saját magadnak legenerálsz egy óhajtott belső tűzijátékot. Sokkal fontosabb,
hogy a meditáció elindít egy finom átalakulási folyamatot, amelyben a növekedő
belső elengedettséget, nyitottságot és ihletettséget át lehet vezetni a
mindennapi életbe és cselekedetekbe.
A téma másik fontos részét, amely a vizualizáció gyakorlásáról szól, itt találod.
A téma másik fontos részét, amely a vizualizáció gyakorlásáról szól, itt találod.