A Szellem edzése

Korábban írtam, hogy az én értelmezésemben a szellem feszíti ki az téridő koordinátáit, az jelöli ki egy új szegmens határait. Újat felfedezni pedig csak úgy lehet, ha hajlandók és képesek vagyunk a régi kereteken túllépni. Amikor saját gondolataink határai vesznek minden oldalról körbe, akkor egyszerűen nem lehet rajtuk túljutni, mert ugyanazt a mókuskereket pörgetik végtelenül. A tovább lépéshez mindannyiunknak meg kell tanulni a belső csendet. Érdemes minél többet meditálni, hogy egyre kisebb legyen odabent az alapzaj.

Meditációs tanácsokkal és módszerekkel tele van az internet. Ki lehet próbálni, kinek melyik jön be a legjobban. Én hanyagolnám a vezetett meditációkat, mert egyrészt olyan mankót jelentenek, amelyre felesleges kicsit is rászokni, másrészt ezen keresztül esetleg akadálytalan bejutást adsz magadhoz olyan hatásoknak, amelyeket magasabb nézőpontból szívesen elkerülnél. Jobb, ha megtanulod, hogy csak magadra érdemes támaszkodni és hagyatkozni.

Amennyiben kezdő vagy, a helyedben hagynám a szigorú testtartásokkal és pozíciókkal való babrálást. Felesleges külső korlátok, melyek a haladás folyamán még sokáig odakint tartják a figyelmed. A legfontosabb, hogy olyan helyzetet válassz, amiben valóban kényelmesen érzed magad és gyorsan el tudsz lazulni. Nem hiszem, hogy a szabályos lótuszülést neked találták ki. Persze, ha valóban gyakorolni szeretnéd a meditációt, akkor ne legyél nagyon fáradt, különben gyorsan lebólintasz vagy bealszol. Egy kényelmes karosszék, ahol a fejed is egyenesen megtámasztható, több szempontból jó választás lehet.

Ha korábbi tanulmányaid vagy tapasztalataid miatt meg vagy róla győződve, hogy az igazi és eredményes meditáció az energiák áramlása miatt csak megfelelő ülésmóddal és kéztartással valósítható meg, mindenképpen csináld annak megfelelően. A hit a legfontosabb az elérni kívánt eredmény megalapozásához. Végezd úgy, ahogy helyesnek érzed. A hangsúly a gyakorláson van.

Visszatérve a kezdőkhöz: soha ne légy önmagaddal türelmetlen. Ez nagyon lassú tanulási folyamat. Mindenki úgy indít, hogy folyamatosan kavarognak a gondolatok a fejében, amit képtelen leállítani. Először csak figyeld, mint egy kívülálló. Nem baj, hogy egyre újabb gondolatok sorjáznak, te csak éberen kövesd le a születésük, növekedésük, az asszociációs folyamatokat. Ne engedd, hogy ezek berántsanak maguk közé, hanem őrizd meg a tárgyilagos külső nézőpontot. Következő lépésként akár egy-egy szóval felcímkézheted ezeket a gondolatfüzéreket. Örülj, ahogy ez az aktív figyelem felkúszik 5-10 perc hosszúságúra.

Következő lépésben gyakorolhatod azt, hogy ezeket a születő gondolatokat megpróbálod elreptetni, gyengéden kitolni magadból. Semmi aktívan irányítottság vagy görcsös akarat, hanem csendes szemlélődés. Mintha azt figyelnéd, ahogy a szél hatására a tengeren hullámok formálódnak, majd kifutva a partra elenyésznek. Nagyon jó érzés ebben az elvárás nélküli elengedettségben időzni, bármi is történjen közben. Idővel egyre hosszabbak lesznek a szünetek a két gondolat megszületése között. Nagyon jó, ha el tudod érni az 5 percet.

Egyébként ezt az egész belső letisztulást segítheti, ha a meditációs folyamatot egy külső tárgyra való fókuszálással indítod. Mintha csak az adott láng, patak, fénykép, kő létezne, amit éppen szemlélsz. Aztán a külső összpontosításról átváltasz a belső fókuszra. A kettő közötti segítő átmenet lehet, ha csak a légzésedre figyelsz, az köti le az érzékeid. Vagy ha egész nehezen megy az ellazulás, akkor előtte sporttal, tánccal, ugrálással kifáraszthatod magad, majd ellenpontként könnyebben megtalálod magadban a pihenés fázisában a csendet.

A meditáció során elengedettnek és lazának lenni kell lenni, ugyanakkor végig jelen van benne egy erős fókuszáltság, mint amikor a figyelmünket egypontúvá akarjuk sűríteni. Egyszerre a kettő, ezért olyan, mint egy finom egyensúlyozás. Ha elbillen a mérleg a fókuszálás felé, akkor görcsössé és erőltetetté válik, ha pedig az elengedettség válik uralkodóvá, akkor pedig nekem olyan érzés, mint amikor beleragadok valami sárba, ami magánál tart. Ilyenkor mintha valami kapucnit vagy csuklyát húznának a fejemre, ami korlátozza a tudatomat. Ha viszont elérem az elengedettség és az éberség megfelelő egyensúlyát, akkor a fellépő csendben nagyon hirtelen kitárul valami belső tér. Olyan, mintha repülnék valami lapos táj felett, aztán egyetlen váltással az addigi síkok körém görbülnének és mintha több dimenzió tágulna bele ebbe a térbe.

Az egésznek az a célja, hogy megtapasztalhassuk az érzések és gondolatok nélkül tudat működését. Nem lesznek fények, csodák, látomások. Engedd el az erre vonatkozó vágyaid, mert különben automatikusan kreálsz is magadnak ilyesmit. Azt hiszed, „megvilágosodtál”, miközben csak saját magadnak legenerálsz egy óhajtott belső tűzijátékot. Sokkal fontosabb, hogy a meditáció elindít egy finom átalakulási folyamatot, amelyben a növekedő belső elengedettséget, nyitottságot és ihletettséget át lehet vezetni a mindennapi életbe és cselekedetekbe.

A téma másik fontos részét, amely a vizualizáció gyakorlásáról szól, itt találod.