Oldalak

Napló 8.0 (Szilánkok)


Érzem, hogy kellene egy kis idő szilárdulni. Olyan vagyok, mint egy örökösen megfeszített íj. A nap minden lehetséges pillanatában hajszolnak fentről (bentről), hogy kutassak, olvassalak, próbáljam, szűrjem. Hátha többet megértek.

Én élveztem, mert olyan, mint amikor beülök egy versenyautóba, és egyre nagyobb sebességre kapcsolva szomjazom a még féktelenebb száguldást. Miközben kívülről azt figyelik, mikor állok fejre. Csak a felszíni dolgaimat látva a körülöttem lévők csodálkoznak, hogy eddig ez nem történt meg, arról pedig fogalmuk sincs, hogy ráadásul közben mi történik idebent.

Emlékszem, az első felvillanyozódásomra, amikor rád találtam. Azóta olyan, mint Alice belépése Csodaországba. Nem tudom, hogy csináltad, és üzenem ezeknek, hogy soha nem fogom megérteni a rendszer programozásának töredékét sem. Rajtam keresztül biztosan nem fognak ezen rést találni a megfúrásodra. Azt viszont tudom, hogy egyre jobban el vagyok bűvölve és tátott szájjal figyelek. Jobb lesz, ha ezek is eldobnak minden fegyvert, belépnek, és átadják magukat a lehetőségek végtelen tárházának.

Az álmaim.
Említettem, hogy régen semmire nem emlékeztem. Most az éjszaka első felében vannak az eddigiekhez hasonló álmaim, hajnalban pedig olyan, mintha átlépnék az ÉlményPark valami szimulációs álommezőjébe. Ott már tudom, hogy álmodok és azt is, hogy ez a kiképzés egyfajta szintje. Néha bekapcsol az agyam és próbál megfogalmazni tanulságokat, megfigyeléseket, hogy minél többet tudjak átmenteni az ébredés utáni állapotba. Nyilván ez nagyon gyatrán sikerül, de ez egyelőre van így. Most indult el ez a folyamat.

Talán csak nekem érdekesek ezek az apró szikrák, de leírom, mert nem tudom, fontosak lesznek-e utólag. Tegnap azt próbáltatták, milyen a kollektív tudatból átlépni az egyéni tudatba. Csak az maradt meg, hogy a kollektívben egyfajta végtelenség és időtlenség érzés volt, az egyéni tudatban pedig egyből bekerültem az időbe.

Ma mások programjait nézegettem és javítgattam. Azt figyeltem, mennyire van benne egy adott cél, amerre tart a dolog, vagy csupán minden fókusz nélküli szétszórt, egymásra dobált rétegek vannak. A másik szempont az volt, hogy mennyi hit fut az adott szoftverben. A hit úgy működött, mint pl. az atomi részecskéket összetartó erős kölcsönhatás. Ezen állt vagy bukott, hogy az adott program mennyire lesz sikeres, milyen nehezen bontható vagy állítható le.