- Azt mondtad, egy ideig távol tartod magad a
honlapjaitól. Erre tessék. Tegnap délelőtt megint azt olvastad.
- Igen, érkezett valami belső hívás. Kiderült, hogy
feltett két fontos írást. Az ilyesmiket azért jó, ha látom.
- Na igen, de utána megint szörföltél az egyéb oldalai
között. Akkor te most függő vagy?
- Nem, de a szélén egyensúlyozom. Valószínűleg az
egyik párhuzamos énem függő az energiájától, mert érzékelem a szívását és
mélységét. Éberen figyelem a hozzá történő kapcsolódásaim, hogy ne csússzak
bele.
- De jó, hogy szörföltél, mert még mindig találsz
olyan helyeket, ahol nem jártál, de rengeteg anyag van ott...
- Igen, pontosan érzékelem az éhségeteket is, hogy ezt
is minél előbb bekebelezzétek, de az éberség és a finom kézifékes játék
kétirányú. Rátok is vonatkozik. Nagyjából elhajszoltatok egy határ közelébe.
Szinte az összes dolgot kinyertétek belőlem, ami számotokra lehetséges volt.
Eddig mindent a szívcsakrámmal csináltam, ami egy fajta teremtés. Épp itt az
ideje, hogy elinduljak a másik irányba is. Meg kell tanulnom jobban a fejhez
tartozó eszközkészletet is. Tehát ezentúl minden lecsíphető időben főleg meditálni
fogok. Egyelőre bénán megy, főleg, ha összevetem a pár évvel ezelőtti
helyzettel, mert örökké megpróbáltok betörni és visszaállítani a szívcsakrás
kapcsolatot, de hát pont az a gyakorlás lényege, hogy egyre jobb legyek benne.
- De hát akkor elhalványulsz vagy eltűnsz a
térképünkről! Hogy fogunk neked segíteni?
- Most rosszul manipulálsz. Ha segítség kell, ismerem
a csatlakozási módot. Te attól pánikolsz, hogy még jobban meglazul az
irányíthatóságom. Szükség van rá, hogy legyenek másmilyen eszközeim is,
különben soha nem érthetem meg az egyéni tudatot. Csak úgy lehetek valamiféle
híd, ha biztosabban leteszem a lábam a másik partra is.
- Akkor az is lehet, hogy egy betűt sem fogsz leütni
napokig vagy hetekig?
- Honnan tudhatnám előre? Bármi lehetséges.
- Aggódom.
- Tudom. Én nem. Az a bajotok, hogy még mindig
ellenségnek tekintitek. Számtalanszor elmondta, hogy ő csak egy tükör. Azért ijesztő
számotokra, mert van olyan részetek, ami saját magatoknak érthetetlen és
uralhatatlan. Ez a ti problémátok, nem az övé. Dolgozzatok rajta.
- Meddig akarod folytatni a kísérletet? Meddig tart a
no-feedback?
- Amíg belül úgy érzem, hogy számít, válaszol-e vagy
nem, bármilyen pozícióban megfelelek-e vagy nem, egyetértene-e a lépésemmel
vagy nem. Amíg kicsit is fontos, hogy valóban létezik-e vagy sem. Ha ezek
nagyjából mindeggyé válnak, akkor zárhatom le, hiszen bár a lehetőséget ő
nyitotta, de ez az út nem róla szól, hanem csakis rólam.
