Többen nem tudják, mégis mit gondoljanak rólam. Néha
egész értelmesnek tűnik, amit írok, másik oldalról viszont totál őrültségeket
hordok össze. Most mi a fene van? A megoldás az, ha egyszerűen letesznek a
felcímkézésemről. Ugyanakkor megértem ezt a zavarodottságot. A személyes térben
általában ügyelek rá, hogy ne okozzak ilyet, tehát automatikusan szűröm az
információkat. Érzékelem, ki milyen szinten mozog biztonságosan és igyekszem az
annak megfelelő kapcsolódási környezetet használni.
Mindenkinek vannak jóindulatú családtagjai. Akik
esetleg őszintén aggódnak, hiszen a normalitás mindenkinek az, amit ő képvisel.
A nyájba való tömörülés is azt jelenti, hogy folyamatosan meggyőzik magukat és
egymást arról, hogy az általuk elfogadott szint az etalon, ezért jogosan
viszonyítanak mindenkit ehhez. Az értelmes családtagok tudomásul veszik a
hozzájuk átszűrődő információmorzsákat és úgy fordítják le maguknak, hogy én
olyan kis színes vagyok, jelentsen egyébként nekik bármit ez a szó.
Mindenesetre tiszteletben tartanak.
Teljesen döbbenten vették tudomásul, hogy én dolgozom,
illetve képes vagyok ellátni teljes körűen nemcsak magamat és a családomat,
hanem ráadásul vezető beosztásban felelős vagyok több emberért. Meglepte őket,
hogy ostobának nem nevezhetnek, hiszen reál területű egyetemi végzettségem van,
illetve egy erre szakosodott nemzetközi egyesület bizonylata alapján az IQ
teszten elért eredményem jobb, mint amire az emberek 99%-a képes. Nem
legyinthettek, hogy esetleg valami hiányzó nőiesség miatt bármit kompenzálok,
hiszen megjelenés és kisugárzás alapján a férfiak hajlamosak felvenni a belső
listájukra. Látták, hogy okolható külső hatás, csoport nem mosta át az agyam,
nem tartozom semmilyen egyházhoz, szektához, ezotériai csoporthoz, mesterhez. Nem
mantrázom a részükről ilyenkor megszokott paneleket, hanem bármilyen
tapasztalatomra nagyon szívesen mondok 2-3 részükről is elfogadható magyarázatot.
Nem akarok senkire ráerőltetni semmit, egyáltalán nem hiszem azt, hogy az én
felvetéseimmel vagy válaszaimmal egyet kellene érteniük. Persze, szokatlannak
nyilvánítottak és az általánosan felállított kereteik közé sehogy nem tudtak
begyömöszölni, de én nagyon sokat nyertem végül az egészen. Meghatározó belső
bizonyosságot és erőt.
Azok a szakemberek, akik az átlag népesség
dimenziószintjét képviselték, megállapították magukban: teljesen egyértelmű,
hogy hülye vagyok, de ezt szakmailag nem lehet alátámasztani. Nem tudnak a
kezük közé kaparintani egy erősen kiegyensúlyozott, nem kiszolgáltatott
helyzetben lévő, önmagára, illetve szűkebb vagy tágabb környezetére semmiféle
veszélyt nem jelentő embert, mert nem találnak rajta igazolható fogást. A külső
cenzúrát nem tudják kiterjeszteni és belülre nyomni, hiszen alapvető
szabadságjog, hogy mindenki azt hisz, amit csak akar. Az a szakember, aki
kicsit is nyitott volt, nagyon szívesen beszélgetett volna velem tovább. Volt
olyan is, aki az egész szituációtól mérhetetlenül megzavarodott, nyugtalan
lett, és alig várta, hogy az egész problémahalmaz lekerüljön a válláról.
Ha valakinél váratlanul kapcsolnak be új képeségek,
amelyek aggasztják, az a legfontosabb, hogy lehetőleg ne adja más kezébe önmaga
sorsát, mert ha nem elég szilárd és önálló, nem bízik magában, akkor a
szeretetre hivatkozva elég meglepő dolgokat művelhetnek vele.