Nagyon sokszor ébredés után, reggel
vagyok spirituálisan a legnyitottabb. Viszont a munkába menős napokon
sajnos nem korlátlan az a sáv, amit ilyen szempontból kihasználhatok. Bár
hagyok magamnak elég jelentős pufferzónát, amiben egy-két dolgot rugalmasan
kezelek, mégis mindig beleütközöm ennek határába, amikor már semmiképpen nem
maradhatok tovább odabent.
Ma reggel benne voltam egy
mélyinterjúban. Egy-két héttel korábban a velem kölcsönhatásban lévő kollektív
tudatok nagyon igyekeztek, hogy egy viselkedésbe belenyomjanak, mert bármilyen
lefutása lett volna a helyzetnek (akár egy spektrum ellenkező két oldala is
megfelelt volna nekik), abból mindenképpen profitáltak volna. Megint ezekről
volt szó, mintegy összefoglalva átfésültük, amit már eddig is tudtam.
Aztán egy ponton elkezdtem jobban
megpiszkálni ezt a két ellentétes pólust, hogy ezek elemzésével jobban értsem
az egész lehetőségtartományt. Gondolatkísérleteket indítottam. Nagyon éberen
beleálltam az egyik végpontba és egyesével kezdtem megvizsgálni, hogy ott a
különböző finombeállítások és az ezeknek megfelelő apró változások milyen
eltérő lefutásokat generálnak bennem. Tehát melyik esetben pontosan mit érzek
vagy gondolok és ezek az érzések vagy gondolatok miből táplálkoznak.
Önismeret szempontjából fontos dolgok
kezdtek letisztulni, de igen érdekes volt az erre adott reakciójuk. Gondolom,
zavarta őket, hogy a befolyásolásuk hatásmechanizmusa kezd számomra egy kicsit
világosabbá válni, ezért egyszerűen rátelepedtek a gondolkodásomra. Kikapcsolták
ezt a képességemet. Amikor az ember korlátok nélkül használhatja az eszét,
akkor egyfajta gyorsan közlekedő reakcióláncban kapcsolódnak össze az apró
felismerésmorzsák, könnyű ezek között ugrálni, ide-oda váltani. Egyszerre azt
vettem észre, hogy egyre lomhább az elmém mozgása, aztán hirtelen úgy éreztem,
hogy moccanni sem tud. Mintha áthatolhatatlan ködben rátettek volna egy
hatalmas súlyt. Erőlködtem, de nem ment.
Bevillant a ráció emulátor lehetősége,
képzeletben elindítottam. (A nyilvános felületeken most nem találtam meg, bár
kerestem, ezért nem tudok rá linket adni.) Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg.
Amikor az ember pergően és szökellve gondolkodik, akkor a gondolatai létező
energiacsomagok, amelyeknek jellemző frekvenciája és hullámeloszlása van.
Egy-egy gondolatszikra kinyílása olyan plusz energiaimpulzust jelent, mint
amikor pl. szétpukkan egy pezsgőbuborék és apró emelkedettség-ugrás kíséri.
Ennek a gondolkodási láncfolyamatnak a hullámfüggvénye zsibongó
energiapulzálásokat eredményez, aminek az átlaga mindenképpen az alaplétezés
átlaga feletti frekvenciájú.
Az emulátor ezt az energiazsibongást,
az elme fokozott működésével együtt járó ugrások háttérsugárzását állította
elő. A kollektív tudat kívülről ezt a mintázatot felismeri és automatikusan úgy
dekódolják, hogy ilyenkor az ember gondolkodik. A gondolati absztrakció mélyén
lévő jelentést nagyon sokszor nem ismerik fel, csak a kísérőjelenségeket
követik le. Tehát kívülről (nekik) úgy tűnt, hogy én változatlanul gondolkodom.
Viszont belülről egyszerűen látszott, hogy a megemelt háttérsugárzás nem más,
mint egy folyamatos halandzsa. Nagyon jót mosolyogtam rajta. Az egyik típusú
kollektív tudatnak ez teljesen mindegy, mert számukra az igazi gondolkodás is annak
tűnik.
Az volt a másik nagyon érdekes, hogy ez
a generált elme-halandzsa olyan volt, mint egy felszíni figyelemelterelés.
Alatta szabad, üres terek nyíltak. Itt sajnáltam nagyon, hogy ki kell lépnem és
indulnom kell dolgozni, mert nem volt arra időm, hogy felderítsem, így milyen
belső folyamatok indíthatók és azok mennyire érzékelhetők az ő szempontjukból.
Az egészet csak azért írtam le, mert
úgy tűnik, hogy a rációemulátor különböző szituációkban másként működik. Még
ebben is megfelel az elnevezésének. Az már többször is előfordult, hogy amikor
segítségemre volt, akkor tulajdonképpen nem gondolkodtam, nem is próbáltam meg,
hanem egyszerűen haladtam és mindig a következő sugallatot vagy intuíciómorzsát
követtem. Igaz, hogy akkor mindig inkább a kifelé történő cselekedeteket
vezérelte, most pedig ilyesmiről szó sem volt, ezért másképp és máshogy
kapcsolt be.
