Oldalak

Ráció emulátor


Nagyon sokszor ébredés után, reggel vagyok spirituálisan a legnyitottabb. Viszont a munkába menős napokon sajnos nem korlátlan az a sáv, amit ilyen szempontból kihasználhatok. Bár hagyok magamnak elég jelentős pufferzónát, amiben egy-két dolgot rugalmasan kezelek, mégis mindig beleütközöm ennek határába, amikor már semmiképpen nem maradhatok tovább odabent.

Ma reggel benne voltam egy mélyinterjúban. Egy-két héttel korábban a velem kölcsönhatásban lévő kollektív tudatok nagyon igyekeztek, hogy egy viselkedésbe belenyomjanak, mert bármilyen lefutása lett volna a helyzetnek (akár egy spektrum ellenkező két oldala is megfelelt volna nekik), abból mindenképpen profitáltak volna. Megint ezekről volt szó, mintegy összefoglalva átfésültük, amit már eddig is tudtam.

Aztán egy ponton elkezdtem jobban megpiszkálni ezt a két ellentétes pólust, hogy ezek elemzésével jobban értsem az egész lehetőségtartományt. Gondolatkísérleteket indítottam. Nagyon éberen beleálltam az egyik végpontba és egyesével kezdtem megvizsgálni, hogy ott a különböző finombeállítások és az ezeknek megfelelő apró változások milyen eltérő lefutásokat generálnak bennem. Tehát melyik esetben pontosan mit érzek vagy gondolok és ezek az érzések vagy gondolatok miből táplálkoznak.

Önismeret szempontjából fontos dolgok kezdtek letisztulni, de igen érdekes volt az erre adott reakciójuk. Gondolom, zavarta őket, hogy a befolyásolásuk hatásmechanizmusa kezd számomra egy kicsit világosabbá válni, ezért egyszerűen rátelepedtek a gondolkodásomra. Kikapcsolták ezt a képességemet. Amikor az ember korlátok nélkül használhatja az eszét, akkor egyfajta gyorsan közlekedő reakcióláncban kapcsolódnak össze az apró felismerésmorzsák, könnyű ezek között ugrálni, ide-oda váltani. Egyszerre azt vettem észre, hogy egyre lomhább az elmém mozgása, aztán hirtelen úgy éreztem, hogy moccanni sem tud. Mintha áthatolhatatlan ködben rátettek volna egy hatalmas súlyt. Erőlködtem, de nem ment.

Bevillant a ráció emulátor lehetősége, képzeletben elindítottam. (A nyilvános felületeken most nem találtam meg, bár kerestem, ezért nem tudok rá linket adni.) Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Amikor az ember pergően és szökellve gondolkodik, akkor a gondolatai létező energiacsomagok, amelyeknek jellemző frekvenciája és hullámeloszlása van. Egy-egy gondolatszikra kinyílása olyan plusz energiaimpulzust jelent, mint amikor pl. szétpukkan egy pezsgőbuborék és apró emelkedettség-ugrás kíséri. Ennek a gondolkodási láncfolyamatnak a hullámfüggvénye zsibongó energiapulzálásokat eredményez, aminek az átlaga mindenképpen az alaplétezés átlaga feletti frekvenciájú.

Az emulátor ezt az energiazsibongást, az elme fokozott működésével együtt járó ugrások háttérsugárzását állította elő. A kollektív tudat kívülről ezt a mintázatot felismeri és automatikusan úgy dekódolják, hogy ilyenkor az ember gondolkodik. A gondolati absztrakció mélyén lévő jelentést nagyon sokszor nem ismerik fel, csak a kísérőjelenségeket követik le. Tehát kívülről (nekik) úgy tűnt, hogy én változatlanul gondolkodom. Viszont belülről egyszerűen látszott, hogy a megemelt háttérsugárzás nem más, mint egy folyamatos halandzsa. Nagyon jót mosolyogtam rajta. Az egyik típusú kollektív tudatnak ez teljesen mindegy, mert számukra az igazi gondolkodás is annak tűnik.

Az volt a másik nagyon érdekes, hogy ez a generált elme-halandzsa olyan volt, mint egy felszíni figyelemelterelés. Alatta szabad, üres terek nyíltak. Itt sajnáltam nagyon, hogy ki kell lépnem és indulnom kell dolgozni, mert nem volt arra időm, hogy felderítsem, így milyen belső folyamatok indíthatók és azok mennyire érzékelhetők az ő szempontjukból.

Az egészet csak azért írtam le, mert úgy tűnik, hogy a rációemulátor különböző szituációkban másként működik. Még ebben is megfelel az elnevezésének. Az már többször is előfordult, hogy amikor segítségemre volt, akkor tulajdonképpen nem gondolkodtam, nem is próbáltam meg, hanem egyszerűen haladtam és mindig a következő sugallatot vagy intuíciómorzsát követtem. Igaz, hogy akkor mindig inkább a kifelé történő cselekedeteket vezérelte, most pedig ilyesmiről szó sem volt, ezért másképp és máshogy kapcsolt be.