Azt terveztem, hogy majd sorban írok róluk
(Test, Lélek, Szellem, Tudat), ahogy korábban jeleztem, de általában a reggelek
döntik el, végül mi akar megformálódni. Ez pedig már éjszaka noszogatni kezdett,
mert sok kérdőjel és léptékváltás miatti zavar kering körülöttem.
A legalacsonyabb látószögnél az ember egyedül van,
illetve csak a saját szempontjait tudja vagy akarja figyelembe venni. Minden
érzését, gondolatát és cselekedetét az itatja át, hogy mi számára a legjobb, ő
az egyetlen változó az egyenletrendszerben. Eggyel magasabb az, amikor valaki
pl. párkapcsolatban él, és próbálja harmonikusan működtetni, vagy egy baráti
szövetségét vizsgálja meg alaposan, hogy megfogalmazhassa magának, milyen
alapszabályokat tart elfogadhatónak.
Amikor már másik ember is szerepel a képletben, az
rákényszerít minket arra, hogy az ő szempontjait is figyelembe vegyük. A felek fejlettsége
és tudatossága dönti el, hogy ezt mennyire sikerül egyenrangúnak belőni,
mennyire tudják a másik szempontjait hasonló súlyozással megjeleníteni. A
keskeny úton ez adja az ész erejét. Az pedig a köztük lévő szeretetet, tehát a
szív erejét mutatja, hogy egy-egy pillanatnyi helyzetben a másik jól létéért
cserébe hajlandók-e, illetve mennyi átmeneti nehézséget magukra venni. Egy
ilyen szolgálatban elképesztő belső erő ébredése lehetséges, de majd az egy
másik bejegyzés lesz valamikor. Kétszemélyes rendszerben, ha (az egyszerűség
kedvéért) két lehetőség van és számomra mindkettő semleges, akkor azt
választom, ami a másiknak jó. Ha olyan helyzet adódik, ami nekem kicsit rossz,
de a másiknak nagyon jó, akkor az összes értéket figyelembe véve szintén ez a
logikus döntés azzal szemben, hogy nekem semleges vagy kicsit jó, de a másiknak
nagyon rossz. Erre a finom és minden helyzetben jelen lévő folyamatos
súlyozásra a jó működés érdekében mindkettőnek ugyanolyan szinten képesnek kell
lenni, különben automatikusan nyílt vagy rejtett hatalmi játszmák indulnak.
Amikor több ember (család, csapat, munkahely, osztály)
szempontja bekerül változóként az egyenletbe, akkor a mindenki érdekének megfelelő mérlegelést
szintén mindig lefuttatjuk. A jó döntések itt is az összes legmagasabb érték
szerint születnek meg. Ezen a szinten már érdekesebb kérdés a súlyozás kérdése
és belép szempontként, hogy valaki egyéni tudatként a saját látószögéből (egyéni
tudat) tekint a dolgokra vagy csupán a közösség érdekei (kollektív tudat)
mozgatják. Utóbbi esetben teljesen el kell feledkeznie önmagáról és kívülállóként
kell megítélnie mindent. Egy-egy közösséget nyilván az tud jól képviselni, aki
képes erre a tárgyilagos személytelenségre. Visszafelé gondolkodva egy
kollektív tudatnak pont ezért nem okoz problémát, hogy az egyént teljesen
figyelmen kívül hagyja és akár tömegeket érintő pusztítással haladjon a hosszú
távú céljai felé. Egy egyéni tudat viszont, ha játékban van, képtelen elfeledkezni
önmagáról és az éppen aktuális valóságáról. Ezért a kollektív szabályokat
megpróbálja olyanná formálni, hogy a lehetőségekhez képest egyénként is a legjobban
érezhesse magát benne.
A látószöget tekintve lépegethetünk felfelé, hogy
mekkora kollektíva érdekét tudjuk vagy próbáljuk figyelembe venni. Én, te, család,
törzs (összefoglaló név 30-60 ember hálózatára), város, régió, ország,
kontinens, bolygó, naprendszer, univerzum, multiverzum. A tudat fejlettsége és
minősége dönti el, hogy mekkora közösség működését látjuk át, milyen megoldásokat
tudunk elképzelni, értjük-e adott választás előnyeit és hátrányait, illetve ez
adja mindenki etikai értékét is. Mindenki úgy fejlesztheti magát, ha elkezd
eggyel magasabb szint problémáin tűnődni, mint ami eddig foglalkoztatta. Meglepően
nagyot tud fordulni a jó és rossz megítélésének kérdése.
A bajok a jelenlegi világgal, amelyben benne játszunk,
elég nagyok. Mindenki fejében létezik valamilyen ideális működés az előbb
felvázolt és az általa befogadható szinteken, amiben jól érezné magát. Tudom,
hogy borzasztóan hangzanak a radikális megoldási javaslatok, hiszen
kisemberekként (egyéni tudatokként) itt vagyunk a közepében és ezek ránk is
vonatkoznának. Ugyanakkor mindenki azt szeretné, hogy ne legyen túl nagy
változásra kényszerítve, mert akkor automatikusan felborul a kellemes
alapérzete. Az a jó, hogy a sok fejlett egyéni tudat több ötlettel tud előállni.
Erről szól a látószög emelése és a világ megmentésében való részvétel
kisemberként is. Hogyan lehetne eljutni a kívánt minőségű világba, hogy közben
biztosítva legyen a játékosok egyéni érdeke is? Nem ijedezni kell az
ötletektől, hanem előállni sok új felvetéssel, amelyek képesek a megfelelő
súlyozásokra.
