Oldalak

Valóságok összefésülése


Amikor egy sokdimenziós játszmában olyan sakkfigurák vagyunk, akik egyetlen valóságot tudnak és látnak, akkor szinte képtelenek vagyunk olyan kijelentésekkel mit kezdeni, hogy egy magasabb tudatú létező különböző valóságokat bezár vagy egyesít. Persze, egyesével a szavakat megértjük, csak éppen egymással összefüggésben nem hordoznak olyan jelentést, amivel tudnánk mit kezdeni a személyes tapasztalatok függvényében. Bárki jogosan felteheti a kérdést, hogy ilyen valóságokkal való machinálásokat miként lehet detektálni.

Lehetnek nagyon-nagyon apró jelek, amit csak különösen figyelmes egyének vesznek észre a milliónyi behatás között. Nekem ezekről fogalmam sincs, emiatt nem is tudok ilyen utalásokkal mit kezdeni, csak megvonom a vállam, és próbálom fülön csípni az új szempontokat, amikről így vagy úgy hallottam. Ha egy átlagos szemlélő visszahúzódik a világ nyüzsgésétől és szinte eseménytelenné válik minden napja, akkor nyílik esélye érzékelni azokat a finom különbségeket, amelyek egy-egy valóságváltásra utalhatnak. Egyelőre erre sincs esélyem, szinte minden pillanatban zúdulnak rám az új benyomások, így ilyenekről sem tudok mesélni. Nekem csak akkor tűnik fel a változás, ha olyan erős ezek rendezése, hogy valamiképp átszűrődik hozzám a párhuzamos valóság is.

Pár éve történt, hogy egy délutáni beszélgetés nyomán rájöttem arra, hogy ugyanabban a keréknyomban süllyedek el újra és újra. Ennek így nincs értelme tovább. Pár óra múlva átszűrődött hozzám egy nagyon közeli valóság. A szeretteim és a hozzám közel állók ugyanazok voltak, szinte ugyanilyen életben. Csak ott másként oldottam meg a valóságváltást. A diagnózist követően két hónapon belül nekem lezárta a szarkóma. Ott korrekten elbúcsúztam mindenkitől. Az egész csak egy pár perces betekintés volt abba a hologramba, de ebben a valóságban azonnal mély bizonyossággal tudtam, hogy meg fog változni az életem.

Ötletem sem volt ennek mikéntjére, igaz, nem is foglalkoztam vele, bár az ottani halálom néha eszembe jutott. Két-három hónap múlva kiderült, hogy olyan áramlatok nyíltak meg, amelyeket sok éve keresgéltek a közelemben. Ezek erős sodrása azt eredményezte, hogy további három hónap múlva teljesen megváltozott az életem. Aztán kiderült, hogy még ez megfogalmazás is csak gyenge visszfénye annak, ami végül történt. Gyakorlatilag lezárult a korábbi életem és elkezdődött egy gyökeresen új. Ott a halálra és a szarkómára volt ehhez szükség, itt nem kellett ennyire radiális megoldást választani, de mindkét valóság bezárult. Vagy azt is mondhatom, hogy annak a valóságnak a bezárása adott lehetőséget az itteni megváltoztatására. A megfogalmazás mindegy, a lényeg a rendeződés egy foka.

Említhetek egy másik példát is. Korábban leírtam, milyen volt, amikor közelembe került egy olyan valóság, ami nagyjából 60 évvel ezelőtt válhatott el ettől. Ott hetekig megmaradt valamilyen kapcsolat, amit érzékeltem. Leginkább azt mondanám, hogy a két valóság összefésülése egymásba olvadása történt. Ott elég különböző voltam az ittenihez képest külsőben és belső tulajdonságokat tekintve is. Amikor kinyílt a dimenziókapu és egyszerre voltam a két valóságban, akkor olyan volt, mintha egyszerűen belém folyt volna az a másik én. A gondolatok, érzések, amelyek akkor megjelentek bennem, az övéi voltak.

Először azt hittem, hogy ez az egész arról a nagyon érdekes másfél napról szólt. De aztán kiderült, hogy tényleg belém olvadt, mert megváltoztam. Másmilyen volt a színvilága, emiatt az enyém is változott egy kicsit: belekerültek az ő elemei is. Nálam sokkal pragmatikusabb belső adottságai voltak, ezekkel szintén gazdagodtam. Mintha a lénye és az általa kidolgozott verzió kellett volna ahhoz, hogy itt eggyel tovább tudjak lépni. Gondolom, ezek után nem meglepő, ha azt mondom, hogy az összeolvadás után egy héttel ismét egy nagyobb lépésnyit váltott az életem olyan irányba, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam, mert addig erősen lezárt tartományokat érintett.