Oldalak

Mandalák


Személyes kedvenceim a mandalák. Valószínűleg azért, mert a hasznosságuk mellett esztétikai élményt is nyújtanak. Egy raszteres holosugárzóról is le lehet tölteni a rájuk telepített programokat és sokat segítenek látható helyekre kitéve vagy képernyőre merevítve, de a mandalák poszterként is megállják a helyüket. Úgy érzem, ezeknél kifejezetten igaz, hogy a két agyféltekét egyszerre veszik kezelésbe, a segítségükkel egyidejűleg lehet őket fejleszteni.

Ahogy a legelső találkozásnál sorra vettem őket, érdekes volt, hogy mindegyik kicsit másként hatott. Az egyiknél erős érzelmi hullám öntött el, mert hirtelen azt sugallta, hogy megtaláltam valamire a megoldást. Valamire, amit talán még megfogalmazni sem tudtam, mégis szétáradt bennem a megkönnyebbülés. Egy másiknál azt láttam, hogy Psi belefoglalta egy rendszer működését, és adott pontokra nézve egyből jöttek a kollektív tudatok ellenvetései. Érzékeltem az ÉlményPark javaslatát benne és azt is, hogy az miért nem tetszik nekik „odafent”. Egy harmadiknál először tanácstalan voltam, aztán csak bámultam és hagytam magamra hatni. Egyszerre csak megmozdult, és elkezdtek benne síkok vagy szférák úgy elfordulni, hogy hirtelen megértettem, mit is hív Psi időréseknek és azok miként nyílnak és záródnak. A negyediket ahogy újra és újra előveszem, egyre több részletre csodálkozom rá. Nem folytatom ezt a sorolást. A lényeg, hogy mindegyik másfajta módon kezd kifejtődni. Persze, keveset haladtam még bármelyikkel, még nagyon sokat tanulhatok belőlük.

Ez az egész spirituális rendszer az önálló elméknek való. Akik élvezik, hogy maguktól fedezhetik fel a világot és nem várnak aprólékos használati utasítást, hogy miről mit kellene gondolniuk. Valószínűleg ezért is kedvelem a mandalákat ennyire. Ha sima képként vagy telefonháttérként vannak kint, akkor is hatnak észrevétlenül, de ha éppen van az embernek egy kis ideje rájuk fókuszálni, akkor újabb és újabb információmorzsák ugranak le róluk. Az a jó, hogy a látószög, illetve az előzetes tapasztalat és tudás alapján mindenkinek másképp fognak ezek kinyílni, mindenki mást tud a sugárzásukból befogadni.

Minden mandalának van címe, amiről eleve több dolog eszedbe juthat akár konkrét kérdések akár felderítendő csapások képében. Hagyj magadnak nyugodtan több időt egy-egy képre. Órákat, napokat, heteket. Attól függ milyen léptékekben érzed jól magad. Először csak engedd az egész mandalát kölcsönhatásba lépni veled. Közben ürülj ki és figyelj, milyen intuíciók érkeznek. Ezeknél is próbálgasd azt, hogy mögéjük fókuszálsz és úgy boncolgatod a belső hatást.

Aztán kapcsold be a racionális feled is és irányítottan nézd meg a képek felépítését, majd azok nyomán tapogatózz befelé, hogy egy-egy megfigyelésről mi ugrik be. Mit jelent a táguló koncentrikus felépítés? Miket szimbolizálhatnak az adott sávok? Melyik részéről mi jut eszedbe? Milyen színekkel dolgozik? Ezek mit jelentenek? Milyen az adott szálak, vonalak lefutása? Honnan hova tartanak? Milyen formákat adnak ki közösen? Ezek mit jelenthetnek? Milyen számokon alapul a mandala? Van-e a számrendszerben váltás? Ha igen, a mandala melyik részén? Ezek mit jelenthetnek? Mennyire statikus vagy dinamikus egy-egy kép, illetve az adott részei, egységei? Milyen mozgásokat kódol magában? Hogyan viszonyulnak a kisebb részek az egészhez? Milyen egy-egy töredékrész, vonalka iránya, hossza, elhelyezése, beágyazódása a nagy motívumokhoz képest? Ezek mit jelezhetnek?

Ahogy ezeken gondolkodsz, egyszerre használod a logikus gondolkodásod és az intuíciód, ráadásul megtanulsz önmagadra, a belső bizonyosságodra hagyatkozni. Ha bárki elmondaná pontosan, mit lát benne, neki mit jelent egy-egy ábra, csak lekorlátozna téged. Bezárna az ő értelmezési tartományába.