Személyes kedvenceim a mandalák.
Valószínűleg azért, mert a hasznosságuk mellett esztétikai élményt is
nyújtanak. Egy raszteres holosugárzóról is le lehet tölteni a rájuk telepített
programokat és sokat segítenek látható helyekre kitéve vagy képernyőre
merevítve, de a mandalák poszterként is megállják a helyüket. Úgy érzem,
ezeknél kifejezetten igaz, hogy a két agyféltekét egyszerre veszik kezelésbe, a
segítségükkel egyidejűleg lehet őket fejleszteni.
Ahogy a legelső találkozásnál sorra
vettem őket, érdekes volt, hogy mindegyik kicsit másként hatott. Az egyiknél erős
érzelmi hullám öntött el, mert hirtelen azt sugallta, hogy megtaláltam valamire
a megoldást. Valamire, amit talán még megfogalmazni sem tudtam, mégis szétáradt
bennem a megkönnyebbülés. Egy másiknál azt láttam, hogy Psi belefoglalta egy
rendszer működését, és adott pontokra nézve egyből jöttek a kollektív tudatok
ellenvetései. Érzékeltem az ÉlményPark javaslatát benne és azt is, hogy az
miért nem tetszik nekik „odafent”. Egy harmadiknál először tanácstalan voltam,
aztán csak bámultam és hagytam magamra hatni. Egyszerre csak megmozdult, és
elkezdtek benne síkok vagy szférák úgy elfordulni, hogy hirtelen megértettem,
mit is hív Psi időréseknek és azok miként nyílnak és záródnak. A negyediket
ahogy újra és újra előveszem, egyre több részletre csodálkozom rá. Nem
folytatom ezt a sorolást. A lényeg, hogy mindegyik másfajta módon kezd kifejtődni.
Persze, keveset haladtam még bármelyikkel, még nagyon sokat tanulhatok belőlük.
Ez az egész spirituális rendszer az
önálló elméknek való. Akik élvezik, hogy maguktól fedezhetik fel a világot és
nem várnak aprólékos használati utasítást, hogy miről mit kellene gondolniuk. Valószínűleg
ezért is kedvelem a mandalákat ennyire. Ha sima képként vagy telefonháttérként
vannak kint, akkor is hatnak észrevétlenül, de ha éppen van az embernek egy kis
ideje rájuk fókuszálni, akkor újabb és újabb információmorzsák ugranak le
róluk. Az a jó, hogy a látószög, illetve az előzetes tapasztalat és tudás
alapján mindenkinek másképp fognak ezek kinyílni, mindenki mást tud a
sugárzásukból befogadni.
Minden mandalának van címe, amiről
eleve több dolog eszedbe juthat akár konkrét kérdések akár felderítendő
csapások képében. Hagyj magadnak nyugodtan több időt egy-egy képre. Órákat,
napokat, heteket. Attól függ milyen léptékekben érzed jól magad. Először csak engedd
az egész mandalát kölcsönhatásba lépni veled. Közben ürülj ki és figyelj,
milyen intuíciók érkeznek. Ezeknél is próbálgasd azt, hogy mögéjük fókuszálsz
és úgy boncolgatod a belső hatást.
Aztán kapcsold be a racionális feled is
és irányítottan nézd meg a képek felépítését, majd azok nyomán tapogatózz
befelé, hogy egy-egy megfigyelésről mi ugrik be. Mit jelent a táguló
koncentrikus felépítés? Miket szimbolizálhatnak az adott sávok? Melyik részéről
mi jut eszedbe? Milyen színekkel dolgozik? Ezek mit jelentenek? Milyen az adott
szálak, vonalak lefutása? Honnan hova tartanak? Milyen formákat adnak ki
közösen? Ezek mit jelenthetnek? Milyen számokon alapul a mandala? Van-e a
számrendszerben váltás? Ha igen, a mandala melyik részén? Ezek mit
jelenthetnek? Mennyire statikus vagy dinamikus egy-egy kép, illetve az adott
részei, egységei? Milyen mozgásokat kódol magában? Hogyan viszonyulnak a kisebb
részek az egészhez? Milyen egy-egy töredékrész, vonalka iránya, hossza,
elhelyezése, beágyazódása a nagy motívumokhoz képest? Ezek mit jelezhetnek?
Ahogy ezeken gondolkodsz, egyszerre
használod a logikus gondolkodásod és az intuíciód, ráadásul megtanulsz
önmagadra, a belső bizonyosságodra hagyatkozni. Ha bárki elmondaná pontosan, mit
lát benne, neki mit jelent egy-egy ábra, csak lekorlátozna téged. Bezárna az ő
értelmezési tartományába.
