Délelőtt apró sugallat, szinte automatikusan nyitottam egy oldalad és olvastam a legfelső bejegyzést.
" Ugye milyen sok mindent megtudhattatok és mégse
tudtatok meg rólam semmit?"
Azonnal belém villant, mi történt rajtam keresztül.
Micsoda rohadékok. Amikor azt hiszem, tényleg én vagyok, kiderül, hogy
változatlanul egy tudattalan eszköz csupán ez az én. Hirtelen láttam az ide
csúcsosodó kicsiny momentumokat, amelyek beágyazódtak az idő szövetébe, hogy
lefülelhetetlenül ide vezessenek. Ja, azt hiszem: múlt. Meg azt vélem: tanulás.
Esetleg úgy látom: apró szétszórt események. Közben az adott pillanat komplex
kiszolgálása történik téren, időn és különböző embereken keresztül. Ilyenkor
érzékelem, mennyire alacsony a látószögem.
Ezután azonnal egy tárgyalás, hogy hajszoljanak és
lehetőleg apró üresjáratom se maradjon, amikor kicsit is befelé figyelhetnék.
Visszautasíthatatlanul innom kellett egy cappuccinot. (Soha nem kávézom.
Fiatalon néhányszor próbáltam, de az íze rossz, serkenteni meg nem tudott.
Udvariasságból két-három évente iszom egyet.) Látszólag a kávé lett az ok.
Nemsokára nagyon rosszul lettem. Szorított a szívem, nyomott a szegycsontom,
szúrt a hátam. Szerencsére annyira be voltam táblázva, hogy nem volt időm megijedni.
Azt érzékeltem, jobb, ha nem vezetek, hanem a következő tárgyalásra tömegközlekedéssel
megyek. Ilyen szituációban nem tudtam azzal az eszközzel élni, hogy a testem
mögé helyezkedem és onnan vigyázok rá. Kellett valami más.
Bedugtam a fülembe a zenét, becsuktam a szemem, és
próbáltam arra fókuszálni, mi a fene történik. Megint a csuklyás. Ömlött rám az
energiája és olyan volt, mintha a markával igyekezett volna összeroppantani a
szívem. Rájöttem, hogy végleg ki akar iktatni. Próbáltam az ijedtségen kívül
maradni, eszembe jutott, mit mondtál a rögtönzésről. Nyugalom, figyelni a Jelre
és az eszemet használni. Fölém képzeltem a Jelet és arra fókuszáltam.
Összekapcsolódtam vele egy szálon keresztül, és azon a csatornán, a fejtetőm
irányából elkezdett energia áramlani a szívembe. Ezt arra használtam, hogy
körbe falazzam. Egy kicsit jobban lettem. Ja, ha szívmegszállásról van szó,
akkor a csatatér is a szívben van.
