Végül fordított sorrendben haladtam, mint
ahogy először gondoltam, de most szeretnék írni a negyedik lábról is. Fokozottan
a külvilágban élő tömegek számára csak a test létezik, ezért sokan ránézésre
nagyon olyanok, mint egy kötelező kellékekkel ellátott üres báb. Mintha a
kulisszahomlokzat mögött csupán csökevényes csírakezdeményezések lennének. Akik
viszont kevésbé szerencsés génkészlettel indulnak neki, inkább elbagatellizálják,
megpróbálják minél jobban negligálni a létezés ezen aspektusát. Miután
mindegyikünknek van fizikai teste, nagyon fontos terület. Ugyanúgy, mint a
másik három. Teljesen mindegy, mennyire szép, illetve jóképű valaki, testünkből
a genetikai lehetőségeinkhez képest a legoptimálisabbat kellene kihozni.
Nem azért, mert a külvilág első pillantásra ez alapján
ítél meg mindenkit, hanem mert a testünk világosan megmutatja, milyen
viszonyban vagyunk önmagunkkal. Egy test azonnal láttatja, hogy tulajdonosa
mennyire becsüli önmagát a játékban. Természetesen közel sem „tökéletességről”
beszélek, de az nagyon fontos, hogy valaki zavartalanul tudja hordani külső
fizikai burkát, különben a mindennapok során rengeteg felesleges energiát fog
terelésbe, elleplezésbe, torzításba, hangsúlyok áthelyezésébe, érzelmi
hullámvasutazásba, ellenpontozásba fektetni. Nem véletlenül beszéltem genetikai
adottságokról, mert rengeteg mindent nem lehet megváltoztatni önmagunkon.
Ezeket meg kell tanulni elfogadni, hiszen a felsőbb dimenziós célok megfelelő
érvényesülése érdekében talán ez a legalkalmasabb forma ebben a valóságban. A
kérdés mindig az, hogy azokon a területeken, ahol mindenkinek van választása,
ott mi történik.
A legalapvetőbb, hogy valaki uralja-e a saját testét
vagy inkább a kényelem, lustaság és restség tartja őt a markában. Jó, ha tud
mértéket tartani és nem mesterséges szeméttel önti el a szervezetét, hanem
valódi ételt fogyaszt. A fogyasztói társadalom nagy része már itt elbukik, mert
számukra az evés valamilyen pótlék, amit az egyéb hiányosságaik helyén érzett
ijesztő űr pillanatnyi csillapítása miatt gyakorolnak. Egyébként pedig a
testünket azért kaptuk, hogy minél változatosabban használjuk, hiszen a
tapasztalatok, lehetőségek és tanulási folyamatok gazdag tárházát rejti. Egy
jól funkcionáló test erős, rugalmas és megfelelő állóképessége van.
Természetesen ugyanezeket lehet elmondani egy optimálisan működő és rendesen
képzett lélekről, szellemről (folytatás) és tudatról is. A négy vetület közül
bármelyiket nézzük, soha nincs vége a felfelé haladó spirálvonalú fejlődési
lehetőségeknek.
Teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi vagy, illetve
hány éves. Felelősséggel tartozol önmagadért, így a testedért is. Akik nem
tudnak eleget tenni egyfajta külső szépségideálnak, azokból ömlik az önfelmentés,
hárítás, maszatolás és kibújás, mintha csak két szélsőséges pólus lenne,
amelyekbe mindenkit szeretnének betagozódtatni. Valaki vagy hiú páváskodó, vagy
a külsőségeket elbagatellizáló lehet a nagy tömeg szerint, mert egyszerűen
nincs más mércéjük, mint a látható vonatkoztatási rendszerek. Ezekben pedig az
a közös, hogy a viszonyítási pontokat önmagukon kívülre helyezik. Pedig csak az
a fontos, hogy belülről miként látszik mindez. Teljesen mindegy, hogy kifelé mit
hazudik vagy vetít valaki, hiszen önmagát a mélyben senki nem tudja átverni. A
fejlődés kiinduló pontja az, hogy nem ámítjuk önmagunkat. Persze, reálisan
lehet éppen katasztrófahelyzet, de bármin lehet változtatni. Ha valaki
önmagáért nem tud felelősséget vállalni, annak hogyan fog menni a másokért való felelősségvállalás?
