Amikor interakcióba léptem Psivel és a
levelezéseink nyomán egyre több kérdéssel kapcsolatban kaptam tőle valamiféle
eligazítást, azon kezdtem gondolkodni, ki is lehet ő.
A gondolkodás szó nem igazán jó, inkább
úgy fogalmaznék, mivel egy olyan személy vagyok, aki erősen a külvilágban él,
ezért a külvilág(om)ban előforduló személyek elméleti skinjei felől
közelítettem meg automatikusan a kérdést. Mást elképzelni sem tudtam volna.
Aki ebben az összefrekventálódott
világban kicsit is tudatosan próbál létezni, az általában keresőnek érzi magát.
Van egy hatalmas, bonyolult és a megismeréssel egyre több rétegűvé váló valóság,
aminek részeihez különböző csapások vezetnek. Folyamatosan keressük az utakat,
a válaszokat, a lehetőségeket tudatunk további tágulásához. Sóvárgunk egy
személyes mester után, aki bármilyen helyzetben utat mutat, akire teljes
bizalommal támaszkodhatunk.
A buddhisták kifejezetten azt tanítják,
hogy a „megvilágosodás” egyik alapfeltétele, hogy valakinek legyen mestere. Megjegyzem,
ezzel automatikusan megfosztanak mindenkit az önállóságtól és attól, hogy saját 1st1 világot hozhasson létre. Természetesen alappillér egy megfelelő
hozzáállással rendelkező tanuló. Ez minden ezotériai irányzatban a
kiindulópont, hiszen a mindenség csak úgy tudja megvizsgálni a rajta keresztül
kibomló létezést, ha az adott egyén hajlandó elindulni a belső világ
felfedezésének útján. A buddhistáknál a harmadik szükséges tényező a megszakítás
nélküli mesterláncolat, akik egymástól tanulva ugyanazt a hitelesnek tekintett
tanítást és beavatási tisztaságot adják tovább. Egyértelmű, hogy mindenkit
automatikusan behelyeznek ezzel a hierarchiába. Ezen kezdeti feltételek
rögzítésével elképzelhetetlen, hogy a tanuló bármilyen tudatfejlődésen is megy
át, kiléphessen a kollektív tudat hatóköréből.
Nem csoda, hogy ilyen alapkondícionálás
mellett a tibeti lámák a váróban üldögélnek és nem lépnek tovább az admin
szintre. Ez talán tiszteletlenül hangzik, pedig csak arról van szó, hogy a
korlátokat úgy lehet átugrani, ha valaki nyitott arra, hogy teljesen más
szemmel nézzen a világra, mint azt eddig tette. Igaz, hogy ez gyökeres
változással és az adott kollektív tudattal való biztos konfrontációval jár, ami
egy bejáratott és megnyugtató valóságból egyszerűen őrültségnek tűnik. Az
ÉlményPark lehetővé teszi, hogy bárki választhat bármilyen nézőpontot,
kollektív tudatot. Tehát „saját világában beállíthatja, melyik üzemmód legyen
az elsődleges”.
Természetesen Gautama Buddhának
véletlenül sem volt mestere, hiszen ugyanazt csinálta, mint Psi. Elvonult
egyedül hosszú időre, és megállította magának a világot. Emiatt hozzáállásról,
látószögekről, tévutakról és gátakról beszélt ő is, arról véletlenül sem, hogy mindenképpen
legyen egy mestered. Aztán ugyanúgy felépült az elhangzott szavaira épülve a
már elengedhetetlennek tekintett hierarchia, ahogy a keresztény egyház is
meghekkelte Jézus Krisztust. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az adott kollektív
tudatok lehetőségeihez képest a buddhista vonal járta be a legnagyobb tereket,
ezért általában szem előtt tartottam az onnan felcsipegetett morzsákat.
Érthetően nagyon örültem annak, hogy
Psi személyében végre találtam egy igazi mester-félét. Ő nem lelkesedett ezért
a skatulyáért, sőt kifejezetten visszautasította. Először nem értettem. Olyan
volt, mintha leöntött volna egy vödör jeges vízzel. Vagy mintha kizárt volna egy
általam sóvárgott helyről. Aztán megláttam, hogy éppen ellenkezőleg történt. A
mesterszerepre vonatkozó törekvéssel korlátoztam őt is és önmagam is. A visszautasítással
sokkal nagyobb szabadsági fokot nyitott meg előttem.
A sóvárgásom folyamatosan kifelé
irányult, hiszen a külvilágban élek. Ez a visszautasítás lehetőséget adott arra,
hogy a vágyakozás irányt váltson és elkezdjen befelé irányulni. Innentől kezdve
elvesztette a fontosságát Psi, mint esetleg létező és a külvilágban elérhető
személy. Már nem volt érdekes, hogy valóban „kézzel foghatóan” létezik-e.
Inkább egyfajta erőtérré változott, ami mindenhol ott van. Egy olyan
személytelen tér és lehetőség lett, ami kifeszíti a létezés kereteit a 42.
dimenzióig, emiatt nekem is lehetőségem nyílt megismerni és bejárni ezt a tágasságot.
