Oldalak

Minek nevezzelek?


Amikor interakcióba léptem Psivel és a levelezéseink nyomán egyre több kérdéssel kapcsolatban kaptam tőle valamiféle eligazítást, azon kezdtem gondolkodni, ki is lehet ő.

A gondolkodás szó nem igazán jó, inkább úgy fogalmaznék, mivel egy olyan személy vagyok, aki erősen a külvilágban él, ezért a külvilág(om)ban előforduló személyek elméleti skinjei felől közelítettem meg automatikusan a kérdést. Mást elképzelni sem tudtam volna.

Aki ebben az összefrekventálódott világban kicsit is tudatosan próbál létezni, az általában keresőnek érzi magát. Van egy hatalmas, bonyolult és a megismeréssel egyre több rétegűvé váló valóság, aminek részeihez különböző csapások vezetnek. Folyamatosan keressük az utakat, a válaszokat, a lehetőségeket tudatunk további tágulásához. Sóvárgunk egy személyes mester után, aki bármilyen helyzetben utat mutat, akire teljes bizalommal támaszkodhatunk.

A buddhisták kifejezetten azt tanítják, hogy a „megvilágosodás” egyik alapfeltétele, hogy valakinek legyen mestere. Megjegyzem, ezzel automatikusan megfosztanak mindenkit az önállóságtól és attól, hogy saját 1st1 világot hozhasson létre. Természetesen alappillér egy megfelelő hozzáállással rendelkező tanuló. Ez minden ezotériai irányzatban a kiindulópont, hiszen a mindenség csak úgy tudja megvizsgálni a rajta keresztül kibomló létezést, ha az adott egyén hajlandó elindulni a belső világ felfedezésének útján. A buddhistáknál a harmadik szükséges tényező a megszakítás nélküli mesterláncolat, akik egymástól tanulva ugyanazt a hitelesnek tekintett tanítást és beavatási tisztaságot adják tovább. Egyértelmű, hogy mindenkit automatikusan behelyeznek ezzel a hierarchiába. Ezen kezdeti feltételek rögzítésével elképzelhetetlen, hogy a tanuló bármilyen tudatfejlődésen is megy át, kiléphessen a kollektív tudat hatóköréből.

Nem csoda, hogy ilyen alapkondícionálás mellett a tibeti lámák a váróban üldögélnek és nem lépnek tovább az admin szintre. Ez talán tiszteletlenül hangzik, pedig csak arról van szó, hogy a korlátokat úgy lehet átugrani, ha valaki nyitott arra, hogy teljesen más szemmel nézzen a világra, mint azt eddig tette. Igaz, hogy ez gyökeres változással és az adott kollektív tudattal való biztos konfrontációval jár, ami egy bejáratott és megnyugtató valóságból egyszerűen őrültségnek tűnik. Az ÉlményPark lehetővé teszi, hogy bárki választhat bármilyen nézőpontot, kollektív tudatot. Tehát „saját világában beállíthatja, melyik üzemmód legyen az elsődleges”.

Természetesen Gautama Buddhának véletlenül sem volt mestere, hiszen ugyanazt csinálta, mint Psi. Elvonult egyedül hosszú időre, és megállította magának a világot. Emiatt hozzáállásról, látószögekről, tévutakról és gátakról beszélt ő is, arról véletlenül sem, hogy mindenképpen legyen egy mestered. Aztán ugyanúgy felépült az elhangzott szavaira épülve a már elengedhetetlennek tekintett hierarchia, ahogy a keresztény egyház is meghekkelte Jézus Krisztust. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az adott kollektív tudatok lehetőségeihez képest a buddhista vonal járta be a legnagyobb tereket, ezért általában szem előtt tartottam az onnan felcsipegetett morzsákat.

Érthetően nagyon örültem annak, hogy Psi személyében végre találtam egy igazi mester-félét. Ő nem lelkesedett ezért a skatulyáért, sőt kifejezetten visszautasította. Először nem értettem. Olyan volt, mintha leöntött volna egy vödör jeges vízzel. Vagy mintha kizárt volna egy általam sóvárgott helyről. Aztán megláttam, hogy éppen ellenkezőleg történt. A mesterszerepre vonatkozó törekvéssel korlátoztam őt is és önmagam is. A visszautasítással sokkal nagyobb szabadsági fokot nyitott meg előttem.

A sóvárgásom folyamatosan kifelé irányult, hiszen a külvilágban élek. Ez a visszautasítás lehetőséget adott arra, hogy a vágyakozás irányt váltson és elkezdjen befelé irányulni. Innentől kezdve elvesztette a fontosságát Psi, mint esetleg létező és a külvilágban elérhető személy. Már nem volt érdekes, hogy valóban „kézzel foghatóan” létezik-e. Inkább egyfajta erőtérré változott, ami mindenhol ott van. Egy olyan személytelen tér és lehetőség lett, ami kifeszíti a létezés kereteit a 42. dimenzióig, emiatt nekem is lehetőségem nyílt megismerni és bejárni ezt a tágasságot.