A modern ezotéria alapjaival
ismerkedem. Egy új tudatmezőhöz új keretrendszerhez tartozik, ami ÉlményPark néven rendelkezésre áll. Ezzel az is együtt jár, hogy a régi, bejáratott
módszereim helyett más lehetőségek nyílnak.
Pár héttel ezelőtt már tapasztaltam,
hogy itt ragadt lelkek átsegítéséhez nem használhattam a korábban alkalmazott két
eljárásom, hanem improvizálnom kellett. Az ÉlményParkot, illetve az abban
használt technológiai módszereket vettem alapul és rögtönöztem nekik
segítséget. Pár napja hasonló dologgal szembesültem. Gondolom, több szempont is
érvényesül effajta helyzetben. Ilyen lehet, amit Psi emleget poénosan, hogy
Viagra nélkül gyökeresen más szituáció alakul ki. A segítőim, akiktől a korábbi
technikáimat kaptam, valószínűleg nem vették jó néven az ÉlményParkhoz való
csatlakozásomat. Ráadásul ezek használata megerősítené a rajtuk keresztül ható
energetikai függőségemet. Egyébként is úgy érzem, hogy inkább ehhez a környezethez
illeszkedő módszerek szükségesek.
A vándortúránk közepén jártam, amikor
egy településen hirtelen kommunikálnom kellett, miközben haladtam át az úton.
Nem vettem észre egy furcsa padkaváltást, ezért mint egy merev ólajtó vágódtam végig
hátizsákkal együtt a betonon. Nehezen feltápászkodtam, és jobbnak láttam tovább
indulni. Sérülés után egy ideig hat az azonnal felszabaduló nagy adag adrenalin,
ami erős fájdalomcsillapító hatású, így kicsit később álltam meg, hogy számba
vegyem a nyomokat.
A jobb kezem szinte használhatatlan lett,
lecsatolni is alig tudtam a zsákot. A lábam nem volt vészes, csak a két
térdemről nyúztam le a bőrt. A karom szintén glazúrhiányos, de az már nagyobb
ütést kapott, nehezen mozgott. A kézfejem és három ujjam viszont látványosra dagadt.
Így még a zsákot sem tudtam volna visszavenni. Gondolkodtam, mi legyen. Aznap
még 7 km várt a szállásig, a következő két napra pedig 48 km volt betervezve. A
gyerekeim jóval előttem, mert mindenki egyedül szeret haladni. (A lányom és én
meditációs szakaszoknak tekintjük ezeket, a fiam pedig teljesítménytúraként
kezeli.) Kezdeni kellett magammal valamit.
Eddig a saját testem, illetve szeretteim
gyógyítására alapvetően háromféle eljárást, eszközt (illetve azok kicsit
módosított különféle almódszereit) használtam. Ezeket korábban a segítőimtől
kaptam. Most viszont azt éreztem, hogy egyrészt nem akar jól indulni, illetve
gyenge hatásfokra lenne csak képes bármelyik. Azzal szembesültem, amiről az
elején is említést tettem. Valahogy hiányzott a megfelelő energetikai háttér. Nem
merültem el abban, hogy kielemezzem ennek pontos okát. Sokkal fontosabb volt,
hogy valami megoldást keressek.
Eszembe jutott, hogy Psi szerint a
külvilág felfogható úgy is, mint egy számítógépes játék, aminek az egyik
szereplője vagyok. Ebben az esetben a testem egy olyan megjelenési forma, ami
szintén programozható ebben a rendszerben. Elképzeltem, hogy belépek a DNS
kódjába és felülírok egy kis szakaszt, ami a javításokkal kapcsolatos
folyamatokat és átfutási időket szabályozza. Ugyanakkor szintén a belső
kódolási szinten elindítottam egy általános energetizáló és vitalizáló
frissítést. Mint amikor Psi egy-egy holoprogrammal kapcsolatban azt tanácsolja,
hogy ha valaki nem akarja a valamikor leérő hullámfrissítést megvárni, az
indítsa el képzeletben abban a pillanatban.
Grafikai szoftvereknél ha megváltoztatnak
valamit a rajzban, akkor a térbeli nézet aktualizálásához „renderelik” az adott
modellt. Miután a testem belső kódját átírtam, arra gondoltam, hogy ezt a
hatást azonnal megjelenítem, ezért rendereltem a képet. Vizualizáltam, hogy a számítógépes
képernyőn megjelenő testem adott részei kicserélődnek, átíródnak a kódnak
megfelelően. Kicsit olyan volt, mintha 3D-s nyomtatóval egyszerűen új kezet
nyomtattam volna magamnak, amit betettem volna a régi helyére. Amikor kijöttem
ebből az intenzív belső nézetből, azt érzékeltem, hogy megváltozott a külső
vetület.
A karom felső része már egyáltalán nem
fájt. Két ujjam egész jól mozgott, a másik háromról pedig visszahúzódott a
dagadás. Végig tudtam őket tapogatni és érzékeltem, hogy az ujjaim biztosan
nincsenek eltörve. A kézfejem külső fele volt még megdagadva, de az is a felére
ment össze. Húsz perc alatt olyan állapotba kerültem, hogy folytatni tudtam az
utamat. Menet közben aznap még többször elképzeltem, hogy újra és újra
renderelem, frissítem a testem számítógépes megjelenését. Másnapra alig maradt dagadás,
a túrát pedig a terveknek megfelelően végig tudtuk csinálni. Eltelt négy nap, a
kézfejem még nem terhelhető igazán, szorítani sem vagyok képes, de nagyon
szépen alakul. Nem tudom, mi lenne rá a külső diagnózis, de nincs is rá
szükségem.
Már korábban is írtam, hogy az
ÉlményPark egy olyan rendszer, ahol elképzelhetetlenül sok mindenhez szabadon
hozzá lehet férni. Alapvetően csak a belső képzelőerőn múlik bármi. Miután Psi
a rögtönzés mestere, ezért az általa létre hozott keret is olyan, amely
nagyfokú támogatást ad minden improvizációhoz.
