Oldalak

Új eszközök


A modern ezotéria alapjaival ismerkedem. Egy új tudatmezőhöz új keretrendszerhez tartozik, ami ÉlményPark néven rendelkezésre áll. Ezzel az is együtt jár, hogy a régi, bejáratott módszereim helyett más lehetőségek nyílnak.

Pár héttel ezelőtt már tapasztaltam, hogy itt ragadt lelkek átsegítéséhez nem használhattam a korábban alkalmazott két eljárásom, hanem improvizálnom kellett. Az ÉlményParkot, illetve az abban használt technológiai módszereket vettem alapul és rögtönöztem nekik segítséget. Pár napja hasonló dologgal szembesültem. Gondolom, több szempont is érvényesül effajta helyzetben. Ilyen lehet, amit Psi emleget poénosan, hogy Viagra nélkül gyökeresen más szituáció alakul ki. A segítőim, akiktől a korábbi technikáimat kaptam, valószínűleg nem vették jó néven az ÉlményParkhoz való csatlakozásomat. Ráadásul ezek használata megerősítené a rajtuk keresztül ható energetikai függőségemet. Egyébként is úgy érzem, hogy inkább ehhez a környezethez illeszkedő módszerek szükségesek.

A vándortúránk közepén jártam, amikor egy településen hirtelen kommunikálnom kellett, miközben haladtam át az úton. Nem vettem észre egy furcsa padkaváltást, ezért mint egy merev ólajtó vágódtam végig hátizsákkal együtt a betonon. Nehezen feltápászkodtam, és jobbnak láttam tovább indulni. Sérülés után egy ideig hat az azonnal felszabaduló nagy adag adrenalin, ami erős fájdalomcsillapító hatású, így kicsit később álltam meg, hogy számba vegyem a nyomokat.

A jobb kezem szinte használhatatlan lett, lecsatolni is alig tudtam a zsákot. A lábam nem volt vészes, csak a két térdemről nyúztam le a bőrt. A karom szintén glazúrhiányos, de az már nagyobb ütést kapott, nehezen mozgott. A kézfejem és három ujjam viszont látványosra dagadt. Így még a zsákot sem tudtam volna visszavenni. Gondolkodtam, mi legyen. Aznap még 7 km várt a szállásig, a következő két napra pedig 48 km volt betervezve. A gyerekeim jóval előttem, mert mindenki egyedül szeret haladni. (A lányom és én meditációs szakaszoknak tekintjük ezeket, a fiam pedig teljesítménytúraként kezeli.) Kezdeni kellett magammal valamit.

Eddig a saját testem, illetve szeretteim gyógyítására alapvetően háromféle eljárást, eszközt (illetve azok kicsit módosított különféle almódszereit) használtam. Ezeket korábban a segítőimtől kaptam. Most viszont azt éreztem, hogy egyrészt nem akar jól indulni, illetve gyenge hatásfokra lenne csak képes bármelyik. Azzal szembesültem, amiről az elején is említést tettem. Valahogy hiányzott a megfelelő energetikai háttér. Nem merültem el abban, hogy kielemezzem ennek pontos okát. Sokkal fontosabb volt, hogy valami megoldást keressek.

Eszembe jutott, hogy Psi szerint a külvilág felfogható úgy is, mint egy számítógépes játék, aminek az egyik szereplője vagyok. Ebben az esetben a testem egy olyan megjelenési forma, ami szintén programozható ebben a rendszerben. Elképzeltem, hogy belépek a DNS kódjába és felülírok egy kis szakaszt, ami a javításokkal kapcsolatos folyamatokat és átfutási időket szabályozza. Ugyanakkor szintén a belső kódolási szinten elindítottam egy általános energetizáló és vitalizáló frissítést. Mint amikor Psi egy-egy holoprogrammal kapcsolatban azt tanácsolja, hogy ha valaki nem akarja a valamikor leérő hullámfrissítést megvárni, az indítsa el képzeletben abban a pillanatban.

Grafikai szoftvereknél ha megváltoztatnak valamit a rajzban, akkor a térbeli nézet aktualizálásához „renderelik” az adott modellt. Miután a testem belső kódját átírtam, arra gondoltam, hogy ezt a hatást azonnal megjelenítem, ezért rendereltem a képet. Vizualizáltam, hogy a számítógépes képernyőn megjelenő testem adott részei kicserélődnek, átíródnak a kódnak megfelelően. Kicsit olyan volt, mintha 3D-s nyomtatóval egyszerűen új kezet nyomtattam volna magamnak, amit betettem volna a régi helyére. Amikor kijöttem ebből az intenzív belső nézetből, azt érzékeltem, hogy megváltozott a külső vetület.

A karom felső része már egyáltalán nem fájt. Két ujjam egész jól mozgott, a másik háromról pedig visszahúzódott a dagadás. Végig tudtam őket tapogatni és érzékeltem, hogy az ujjaim biztosan nincsenek eltörve. A kézfejem külső fele volt még megdagadva, de az is a felére ment össze. Húsz perc alatt olyan állapotba kerültem, hogy folytatni tudtam az utamat. Menet közben aznap még többször elképzeltem, hogy újra és újra renderelem, frissítem a testem számítógépes megjelenését. Másnapra alig maradt dagadás, a túrát pedig a terveknek megfelelően végig tudtuk csinálni. Eltelt négy nap, a kézfejem még nem terhelhető igazán, szorítani sem vagyok képes, de nagyon szépen alakul. Nem tudom, mi lenne rá a külső diagnózis, de nincs is rá szükségem.

Már korábban is írtam, hogy az ÉlményPark egy olyan rendszer, ahol elképzelhetetlenül sok mindenhez szabadon hozzá lehet férni. Alapvetően csak a belső képzelőerőn múlik bármi. Miután Psi a rögtönzés mestere, ezért az általa létre hozott keret is olyan, amely nagyfokú támogatást ad minden improvizációhoz.