Oldalak

Vesztenivaló


Az elmúlt napokban többször is felmerült különböző helyzetekben ez a téma. Alapesetben olyan magától értetődő sok minden, amink van. El sem gondolkodunk azon, mi lenne, ha megfosztanának tőlük, pedig rengeteg szűrő ezeken keresztül aktiválódik.

Nekünk, akik a külvilágba és a társadalomba erősen beágyazott mindennapjainkat éljük, elméletileg elég sok vesztenivalónk akad. Ha teljesen egyedül élsz, akkor is ott vannak az élettered fizikai alkotóelemei: lakás, pénz, autó, használati és egyéb vagyontárgyak. A szeretteid, akik felé nagyon erős kötődések létesülhetnek: szülők, gyerekek, szerelmek, házastársak, partnerek, barátok. A személyes kvalitásaid és amik ebből származnak: státuszod, pozíciód, munkahelyed, elismertséged, hiteled, hírneved. Persze a szeretteid életén túl ott van önmagában a saját életed is, de van olyan szituáció, amikor összevetve az övékével ez bizonyul a kevésbé nehéz választásnak.

Érdemes egyesével átgondolni, mi van akkor, ha a felsorolt dolgoktól vagy személyektől hirtelen megfosztanának, ha felmerülne annak a lehetősége, hogy elveszítsd őket. Mit éreznél, mit tennél, hogyan vészelnéd át, mi lenne utána? Milyen szintű kapaszkodók és életrendezők ezek? Melyik mennyire roppantana meg? Milyen lenne az átmeneti idő? Mit tudnál helyette fogódzóként használni? Hogyan tudnád lekezelni a külvilág ezzel kapcsolatos történéseit, hatásait, véleményeit?

Amennyiben lelkiismeretesen csinálod, egyáltalán nem könnyű dolog. Valószínűleg vannak a listában adott részek, amelyeket először még átgondolni is képtelen leszel. Olyan szinten önt el a borzalom, iszony, pánik vagy félelem, hogy az agyad leblokkol tőle. Csak annyit tudsz mondani, hogy elképzelni sem tudod, mert akkor vége a világnak. Már a képzeletbeli szimulációtól is lehetnek fizikai tüneteid. Ismerem a fokozatokat, hiszen kipróbáltam őket.

Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a segítőim intenzívebben foglalkozni kezdtek velem, akkor fogalmaztam meg feléjük a kérést, hogy tanítsanak, mert minél többet szeretnék tudni a világ működéséről. Visszakaptam egy kérdést, hogy hajlandó vagyok-e érte lemondani bármiről. Lazán és meggondolatlanul válaszoltam, hogy igen, persze. Pontosítva visszakérdeztek egy dologról. A rémülettől kihagyott a szívverésem. Megsemmisülve vallottam be, hogy ezek szerint nem. Nem vagyok képes bármiről lemondani.

Amikor csatlakoztam az ÉlményParkhoz, áttételesen újra felmerült ugyanaz. Először csak elvi szinten, mint egy nagy vízválasztó. Zsibbadt az agyam és szorított a szívem, amikor először felvetettem magamban a kérdést, és tudtam, hogy végig kell gondolnom. Első nap még megfutamodtam. A következő napokban a szívem kikapcsolásával az agyam elkezdte racionális vonalak mentén vizsgálni a lehetőségeket. Amikor ez már jobban ment, elindultak a szimulációk és a párhuzamos valóságokban a próbák. Mit lépek és hogyan viselkedem, ha a történtek során a vak sors kiszolgáltatottjának tűnök és csak bele kell törődnöm a végeredménybe? Ennek alváltozatai generálnak-e változásokat a hozzáállásomban? Mi történik, ha lehet választásom? Az mit befolyásol a viselkedésemben? Végül jöttek a legaljasabb próbálkozások. Mire lehet rákényszeríteni, ha megpróbálnak ezeken keresztül manipulálni? Mennyire vagyok megtörhető? Mennyire itatja át a létezésemet az elhatározás vagy mennyire felszínes? Aztán abbamaradtak ezek a futtatások és szimulációk.

Viszont két-három hónapja figyeltem egy mágikus támadást, ami nem ellenem irányult, csak messziről ránéztem a szituációra. Bár már ezt is megtorolták. Az alapján úgy tűnt, hogy a próbálkozásokat hihetetlenül hitvány irányba tudják elvinni. Az volt az érzésem, hogy neki nem csak volt vesztenivalója, de meg is fosztották tőle. Irgalmatlan nehéz volt, de végig csinálta és felépítette önmagát újra. A támadás ereje pedig abban az érzelmi manipulációban gyökerezett, hogy milyen árulás és cserbenhagyás az, hogy továbblépett és végül emelt fővel felállt. Gusztustalan volt a mocsár, ahova megpróbálták behúzni.

A félelem nem más, mint a vesztenivalóknak való kiszolgáltatottság. Ha van mihez ragaszkodnunk, bizonytalanok, manipulálhatók és könnyen irányíthatók vagyunk. Minél fontosabb az adott dolog, minél erősebb az arra irányuló kötődésünk, annál jobban sebezhetők vagyunk az adott ponton. Természetesen ezeket folyamatosan tesztelik és minden esetben azonnal be is vetik bárki ellen.