Oldalak

Valóság vagy szimuláció 1.


Az egyetlen valóság szemszögéből vajon mi lehet nagyobb megrázkódtatás? Az, ha kiderül, mégsem egy valóság van, vagy inkább azzal szembe nézni, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy szimulációban élünk, mint a valóságban?

A beavatás nem más, mint az agy – és ezen keresztül a gondolkodás, hit, lehetőség, tudás – kinyitása új, eddig elképzelhetetlen területek felé. Mindegy, hogy ez milyen csomagolásban vagy címkével érkezik. A fiatalabb nemzedékek jelentős része a Harry Potteren nőtt fel. A moziban egymást érik a szuperhősös Marvel filmek. A sci-fi és fantasy műfaj egyre szélesebb olvasóközönséget szerez magának. A virtuális valóság technológiai fejlődése robbanásszerű. Először felfoghatatlan ötletnek tűnik a múlt átírása, megváltoztatása a jelen és jövő szempontjából, aztán játék során begyakorolható készséggé válik. Az időhurkok, szimulációk, párhuzamosok ismerete és leképezése a multiverzum egyre komplexebb érzékelése felé vezethet. Mindezek nagyon széles spektrumban ható beavató eszközök, nem csupán a kevés számú kiválasztottaknak elérhető tanítások.

A már nem annyira fiatalok biztosan emlékeznek a Mátrix bemutatójára, hiszen az első pillanattól olyan kultuszfilm lett, ami széles körben gyökeresen átalakította az emberek gondolkodásmódját. Az egész világ (illetve az a fele, aki értette, miről szól a film, hiszen több ismerősöm bevallotta annak idején, hogy fogalma sincs arról, mit látott) arról a lehetőségről beszélt, amit az alkotók felvetettek. Ha az érzékeink által felfogható információkat vesszük alapul, honnan tudhatjuk, hogy amit tapasztalunk az valóság, vagy csak egy jól sikerült szimuláció? Az őszinte válasz az, hogy sehonnan. Abszolút elképzelhető, hogy bár fogalmunk sincs róla és rendíthetetlenül meg vagyunk győződve az ellenkezőjéről, mégsem vagyunk valóságosak.

Annak a kérdése, hogy amit felfogunk és érzékelünk, az mennyire a valóság, már a kezdetektől foglalkoztatja a gondolkodókat. Középiskolában a tananyag részeként mindenki megismerte Platón barlanghasonlatát. A keleti vallások egységesen azt képviselik, hogy amit valóságnak hiszünk és nevezünk, nem más, mint egy komplex illúzió. De a nyugati gondolkodók is eljutottak a szolipszizmushoz. Mindegyiknek az a gyökere, hogy a saját tudatom az, ami biztosan létezik. Minden más az érzékszerveimen keresztül beérkező információhalmaz által meghatározott dolog, amelyekről abszolút semmi nem mondható el a tudatomtól és az érzékelésemtől függetlenül. Végső soron tehát az egész világ nem más, mint a tudatom valamilyen szintű terméke, amit az érzékszerveim segítségével építek fel.

Ha tényleg hajlandóak vagyunk mindezeket fontolóra venni, elég nyugtalanító felvetések nyílnak meg. Amikor ezek mélyére ásunk, az egész világképünk, létezésünk, hitünk tartószerkezete megrendülhet. Mekkora a megrendülés? Milyen kérdéseket generál? Mennyit ér meg, hogy válaszokat találjunk? Itt újra visszacsatolok a Mátrix című filmhez, mert ezekkel kapcsolatban eldönthetjük, hogy a kék vagy a piros kapszulát választjuk-e. Szereti magát mindenki bátor keresőként meghatározni (akik Psi oldalait olvasgatják, azok mindenképpen), de a számok Psi méréseiben és képernyőin pontosan megmutatják, hányan nyúltak valóban a piros bogyó felé.

Az ezeken való töprengés nem csak sörözés közben generált jó beszélgetéseket, de filozófusok agyát is kinyitotta. A svéd Nick Bostrom (Niklas Boström) 2003-ban publikálta korszakalkotó tanulmányát. Az oxfordi professzor arra alapozta a felvetését, hogy az emberi elme és a technológiai fejlődés el fog oda jutni, hogy virtuális valóságokba lépve, a letűnt korok szereplőibe bújva, szimulációkon keresztül tudjuk tanítani, vizsgálni, tapasztalni az emberi történelmet. A szimuláció alapvető követelményét csupán a virtuális emberek tudata adja, tehát az alanyoknak, elemeknek azt kell gondolniuk, hogy a szimuláció valós. Bostom 2003-ban 20% esélyt adott annak, hogy ez igazából már meg is történt, és a jelenlegi világunk sem más, mint egy szimuláció, ráadásul nem is az egyetlen, hiszen körülötte számtalan párhuzamos szimuláció fut.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez 2003-ban volt, de azóta exponenciális fejlődés történt a számítástechnika és a virtuális valóságok területén.