A szimulációs elméletet természetesen
több irányból is próbálják támadni, ellenérveket felsorakoztatni, bár azon az
alapon nyugvó érvelések, hogy „tudnánk, éreznénk a különbséget”, sajnos nem túl
sokat érnek egy olyan világban, amely az érzékszervekkel felfogható és mérhető
univerzumot tekinti létezőnek.
Minden, ami mérhető és valamilyen módon
számszerűsíthető, felfogható adathalmazok összességének, így nem csoda, hogy az
adatfolyamokra alapozott számítástechnikai technológia minden szempontból
alátámasztja az elméletet. A nagy koponyák sorban állnak elő olyan kijelentésekkel,
ami erre utal.
Elon Musk olyan név, akit nem kell
senkinek bemutatni, hiszen többek között a Tesla, a PayPal és a SpaceX
alapítója. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elméletben is megfogalmazódott az
a feltevés, amit nagy problémaként érzékel. Ha lehetséges a világegyetem
szimulációja, akkor nagyon gyorsan jóval több szimuláció lenne, mint maga a
valóság. Ilyen esetben a véletlenre alapozott esélyünk, hogy a valóságban
legyünk, nem pedig egy szimulációban, egy aránya a milliárdhoz. Kitért arra is,
hogy ha ezeket valóságoknak hívjuk, akkor a szimulációk összességének
megnevezése multiverzum lehetne.
George Hotz, a híres hacker egy
konferencián munkája ismertetése helyett arról beszélt, hogy nincs arra
bizonyíték, hogy a szimulációs elmélet ne lenne, lehetne igaz.
Számítástechnikai szempontból nagyon könnyű elképzelni olyan entitást, amely
nagyságrendekkel értelmesebb a jelenlegi emberiségnél és felépítene egy olyan
zárt világot, egy olyan ketrecet, amelyet még csak fel sem ismerünk. Ez a mesterséges
világ pedig tökéletes tanulási és szórakoztatási lehetőséget nyújt a fejlett
életformák számára.
Nagyon érdekes Erin Valenti története,
aki egy webfejlesztő vállalkozást vezetett. 2019 októberében egy konferenciáról
tartott hazafelé, és a reptérre menet felhívta a házassági évfordulóját ünneplő
édesanyját. A telefonban idegesen, gyorsan beszélt és többek között ez a mondat
is elhangzott tőle. „Ez csak egy játék, egy gondolatkísérlet, a Mátrixban
vagyunk.” Azt is jelezte, hogy le fogja késni a járatát. Így is lett. A
rendőrség öt nap múlva találta meg a kocsija hátsó ülésén. A halál oka rejtély
maradt, egyszerűen nem tudták megállapítani.
Erről eszembe jutott egy kollégám
esete. A hölgy kiemelkedő formában lévő ötvenévesként élt alapvetően mindenféle
probléma nélkül. Egyik este a férjével nézte a TV-t, amikor hirtelen eldőlt,
furcsa hangok jöttek ki belőle. Az eszméletét azonnal elvesztette, de soha nem
is tért vissza. Sem folyamatosan a visszahozásán dolgozó férje, sem a negyedóra
múlva kiérő mentők nem tudták újraéleszteni. A hivatalos boncolás nem tudott
megállapítani semmit, ugyanígy az erre következő, célzott biológiai kutatás,
mint ahogy az ezzel párhuzamosan zajló rendőrségi vizsgálat sem. Fogalmuk sincs,
miért halt meg. A férje annyit elmondott, hogy az elmúlt két évben összesen
háromszor volt olyan furcsa ájulása, mint amikor valakiből kihúznak, majd újra
visszadugnak egy tápkábelt, de az annak nyomán következő kivizsgálások semmit
nem tudtak feltárni. Az utolsó esetnél is azt hitte, hogy hasonló folyamat fog
lefutni, de akkor elmaradt a visszacsatlakozás.
Ha egy számítógépes játékban azonnali
mozdulattal, végleg kivonnék egy karaktert, az a bent lévők szemszögéből
ugyanilyen hirtelen és – az ottani szabályszerűségeket figyelembe véve –
megmagyarázhatatlan módon távozna a környezetéből. Persze, lehet azt mondani,
hogy élénk fantáziával bármilyen hülyeség kitalálható, de van még több
szempont, ami alaposabb megfontolásra késztethet minket.
