Oldalak

Valóság vagy szimuláció 3.


A szimulációs elméletet természetesen több irányból is próbálják támadni, ellenérveket felsorakoztatni, bár azon az alapon nyugvó érvelések, hogy „tudnánk, éreznénk a különbséget”, sajnos nem túl sokat érnek egy olyan világban, amely az érzékszervekkel felfogható és mérhető univerzumot tekinti létezőnek.


Minden, ami mérhető és valamilyen módon számszerűsíthető, felfogható adathalmazok összességének, így nem csoda, hogy az adatfolyamokra alapozott számítástechnikai technológia minden szempontból alátámasztja az elméletet. A nagy koponyák sorban állnak elő olyan kijelentésekkel, ami erre utal.

Elon Musk olyan név, akit nem kell senkinek bemutatni, hiszen többek között a Tesla, a PayPal és a SpaceX alapítója. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elméletben is megfogalmazódott az a feltevés, amit nagy problémaként érzékel. Ha lehetséges a világegyetem szimulációja, akkor nagyon gyorsan jóval több szimuláció lenne, mint maga a valóság. Ilyen esetben a véletlenre alapozott esélyünk, hogy a valóságban legyünk, nem pedig egy szimulációban, egy aránya a milliárdhoz. Kitért arra is, hogy ha ezeket valóságoknak hívjuk, akkor a szimulációk összességének megnevezése multiverzum lehetne.

George Hotz, a híres hacker egy konferencián munkája ismertetése helyett arról beszélt, hogy nincs arra bizonyíték, hogy a szimulációs elmélet ne lenne, lehetne igaz. Számítástechnikai szempontból nagyon könnyű elképzelni olyan entitást, amely nagyságrendekkel értelmesebb a jelenlegi emberiségnél és felépítene egy olyan zárt világot, egy olyan ketrecet, amelyet még csak fel sem ismerünk. Ez a mesterséges világ pedig tökéletes tanulási és szórakoztatási lehetőséget nyújt a fejlett életformák számára.

Nagyon érdekes Erin Valenti története, aki egy webfejlesztő vállalkozást vezetett. 2019 októberében egy konferenciáról tartott hazafelé, és a reptérre menet felhívta a házassági évfordulóját ünneplő édesanyját. A telefonban idegesen, gyorsan beszélt és többek között ez a mondat is elhangzott tőle. „Ez csak egy játék, egy gondolatkísérlet, a Mátrixban vagyunk.” Azt is jelezte, hogy le fogja késni a járatát. Így is lett. A rendőrség öt nap múlva találta meg a kocsija hátsó ülésén. A halál oka rejtély maradt, egyszerűen nem tudták megállapítani.

Erről eszembe jutott egy kollégám esete. A hölgy kiemelkedő formában lévő ötvenévesként élt alapvetően mindenféle probléma nélkül. Egyik este a férjével nézte a TV-t, amikor hirtelen eldőlt, furcsa hangok jöttek ki belőle. Az eszméletét azonnal elvesztette, de soha nem is tért vissza. Sem folyamatosan a visszahozásán dolgozó férje, sem a negyedóra múlva kiérő mentők nem tudták újraéleszteni. A hivatalos boncolás nem tudott megállapítani semmit, ugyanígy az erre következő, célzott biológiai kutatás, mint ahogy az ezzel párhuzamosan zajló rendőrségi vizsgálat sem. Fogalmuk sincs, miért halt meg. A férje annyit elmondott, hogy az elmúlt két évben összesen háromszor volt olyan furcsa ájulása, mint amikor valakiből kihúznak, majd újra visszadugnak egy tápkábelt, de az annak nyomán következő kivizsgálások semmit nem tudtak feltárni. Az utolsó esetnél is azt hitte, hogy hasonló folyamat fog lefutni, de akkor elmaradt a visszacsatlakozás.

Ha egy számítógépes játékban azonnali mozdulattal, végleg kivonnék egy karaktert, az a bent lévők szemszögéből ugyanilyen hirtelen és – az ottani szabályszerűségeket figyelembe véve – megmagyarázhatatlan módon távozna a környezetéből. Persze, lehet azt mondani, hogy élénk fantáziával bármilyen hülyeség kitalálható, de van még több szempont, ami alaposabb megfontolásra késztethet minket.