Éjszaka közepe volt, talán a kicsit korábban beérkező üzenetre ébredtem, amit már az elalvás idejére vártam. Amikor visszafeküdtem, hogy tovább aludjak, hirtelen egy nagyon intenzív érzés kezdett eluralkodni rajtam.
Előző nap olvastam egy könyvet, ami egy
sikeres ufólehívás előzményeit és folyamatát mutatta be. Az ott leírt
tapasztalatok mintha bekúsztak volna a személyes terembe. Valamiféle rettegés
vagy iszony kezdett eluralkodni rajtam. Úgy éreztem, hajszálra vagyok attól,
hogy egy idegen belépjen hozzám, akár a fizikai síkra is, akinek kifejezetten
az a célja, hogy ezt a pánikot minél magasabbra srófolja. Igyekeztem távol
tolni magamtól a rettegést, de valahogy kapaszkodott belém, mint egy makacs
bogáncs, miközben különböző lények képei villantak be.
Nem tetszett a félelem, ami kezdett
eluralkodni rajtam. A tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti tapasztalataimra
emlékeztetett, amikor különböző módokon küzdöttem ilyen-olyan hatás ellen. Eszembe
jutott az is, hogy miként tudtam ezekben felülkerekedni, ezért igyekeztem belehelyezkedni
a belső magom lényegébe, ahonnan a „vagyok, aki vagyok” ereje szárba szökkenhet
és bármilyen támadást ellensúlyozni tud. Érdekes módon, most mintha tompító
került volna a belső generátoromra, nem tudtam felpörgetni, az iszony bennem
maradt.
Eszembe jutottak Psi szavai, hogy a
nyugalmam bármilyen körülmények között meg kell őriznem, akármi történjen a
fejemben. A legtöbbször ez sikerül is, de most mintha olyasmibe botlottam
volna, ami abban a pillanatban erősebbnek bizonyult nálam. Nem fértem hozzá a
saját erőforrásaimhoz. A következő percben az villant be, hogy ez egyszerűen
nem én vagyok. Nem ilyen szoktam lenni. Valami idegen hatás kételkedik bennem. Olyasmi
történik, amiről nem is olyan régen olvastam. Hirtelen beugrott a lefejlesztett
eszköz neve is: Szeparátor, amit máris indítottam.
Hatása azonnali volt. Mint amikor a
hangerőszabályozó potmétert feltekeri az ember, és a kijelzőn a vízszintes sáv
jobbra szalad, úgy áradt szét belül az erőm, magabiztosságom, nyugalmam,
határozottságom. Ránéztem a műszarfalon a potméterre, hol állt meg, mert nem
lehetett maximumig tolni. Abban a pillanatban 78%-ban voltam én magam és 22%
volt rajtam az idegen hatás. Miután én voltam erős túlsúlyban és hirtelen nem
tudtam teljesen kiiktatni, gondoltam, kihasználom a lehetőséget, ha már az arcomba
tolták, és részletesen megvizsgálom, mi akar ez lenni.
A könyvben leírt, körön kívül tartott
magas lények próbáltak rajtam keresztül is betörni. A trükkjük az volt, hogy a
gondolataimon át energetikailag bemértek, majd a résztvevők ottani rettegését
és iszonyát próbálták rám tolni. Olyan volt, mintha az érzésmintájukat matricaként
egyszerűen rám ragasztottak volna, ami átjáróként funkcionált az én valóságom
felé. A lehívó olyan interdimenzionális kaput nyitott, amin keresztül szabadon beléphetett
bármilyen entitás. Ennek megfelelően sokféle lény próbált hozzám is energetikailag
kapcsolódni, ezért villantak be az elején különböző képek róluk.
Elindítottam egy tisztítóprogramot,
hogy szedje le rólam, amit még lehet. Ennek nyomán a testi érzeteimre
terelődött a figyelmem. A 22%-nyi hatást a jobb oldalamon éreztem. A fejem,
fülem, nyakam, vállam a jobb oldalon erősen zsibbadt, tompán fájt, és azok a
részek zsizsegve fáztak. A határvonal valahol a hónom alatt húzódott. A többi
részem teljesen jól és komfortosan viselkedett. Egy ideig nem történt semmi,
ezért a gondolataim visszaterelődtek a lehíváshoz szükséges jel és az emberi
tényező súlyának és hatásának elemzéséhez. 15-20 perc múlva figyeltem fel arra,
hogy már csak a jobb fülem környékén érzem a zsibbadást, a többi részem tiszta
lett. Ez viszont maradt, mint egy apró kampó. Azt éreztem, hogy kiakaszthattam
volna magamból, mint amikor a halnak valaki kiszedi a horgot a szájából, de
tudtam, hogy ez maga a kíváncsiságom, amin keresztül kapcsolódni tudnak. Elmosolyodtam
és rálegyintettem, hogy ezt most hagyjuk.
Nyilván az éjszaka során már nem volt
több alvás, bőven tudtam a töprengésnek teret adni, így az elmúlt pár hónap történései
kezdtek kaleidoszkóp módra bevillanni. Meglepődtem, hogy egy régi érzés milyen
erősen lépett fel, amit elméletileg már magam mögött hagytam. Eszembe jutott megint
a Szeparátor és ráengedtem. Az érzés egyből lecsökkent a pár hete megszokott
szintre, én pedig elvigyorodtam, mennyi idegen hatás volt benne ebben a
pillanatban. Még mindig próbálkoztok? Már nem kellene. Engedjétek el végre! Nagyon
tetszett az új app működése. Megpróbálkoztam vele másképp is. Bizonytalan
vagyok egy pár hete az életembe került új hatással kapcsolatban. Ráengedtem a
Szeparátort. Nagyon érdekes volt, mert nem lecsökkentette a bennem gerjesztett
eddigi hatást, hanem felerősítette. Jé, akkor ez sokkal nagyobb súlyú, mint
aminek hittem? A külső hatás ezek szerint a gyengítés és az elbizonytalanítás
volt.
