Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Érzésminta áttolása


Éjszaka közepe volt, talán a kicsit korábban beérkező üzenetre ébredtem, amit már az elalvás idejére vártam. Amikor visszafeküdtem, hogy tovább aludjak, hirtelen egy nagyon intenzív érzés kezdett eluralkodni rajtam.

 

Előző nap olvastam egy könyvet, ami egy sikeres ufólehívás előzményeit és folyamatát mutatta be. Az ott leírt tapasztalatok mintha bekúsztak volna a személyes terembe. Valamiféle rettegés vagy iszony kezdett eluralkodni rajtam. Úgy éreztem, hajszálra vagyok attól, hogy egy idegen belépjen hozzám, akár a fizikai síkra is, akinek kifejezetten az a célja, hogy ezt a pánikot minél magasabbra srófolja. Igyekeztem távol tolni magamtól a rettegést, de valahogy kapaszkodott belém, mint egy makacs bogáncs, miközben különböző lények képei villantak be.

 

Nem tetszett a félelem, ami kezdett eluralkodni rajtam. A tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti tapasztalataimra emlékeztetett, amikor különböző módokon küzdöttem ilyen-olyan hatás ellen. Eszembe jutott az is, hogy miként tudtam ezekben felülkerekedni, ezért igyekeztem belehelyezkedni a belső magom lényegébe, ahonnan a „vagyok, aki vagyok” ereje szárba szökkenhet és bármilyen támadást ellensúlyozni tud. Érdekes módon, most mintha tompító került volna a belső generátoromra, nem tudtam felpörgetni, az iszony bennem maradt.

 

Eszembe jutottak Psi szavai, hogy a nyugalmam bármilyen körülmények között meg kell őriznem, akármi történjen a fejemben. A legtöbbször ez sikerül is, de most mintha olyasmibe botlottam volna, ami abban a pillanatban erősebbnek bizonyult nálam. Nem fértem hozzá a saját erőforrásaimhoz. A következő percben az villant be, hogy ez egyszerűen nem én vagyok. Nem ilyen szoktam lenni. Valami idegen hatás kételkedik bennem. Olyasmi történik, amiről nem is olyan régen olvastam. Hirtelen beugrott a lefejlesztett eszköz neve is: Szeparátor, amit máris indítottam.

 

Hatása azonnali volt. Mint amikor a hangerőszabályozó potmétert feltekeri az ember, és a kijelzőn a vízszintes sáv jobbra szalad, úgy áradt szét belül az erőm, magabiztosságom, nyugalmam, határozottságom. Ránéztem a műszarfalon a potméterre, hol állt meg, mert nem lehetett maximumig tolni. Abban a pillanatban 78%-ban voltam én magam és 22% volt rajtam az idegen hatás. Miután én voltam erős túlsúlyban és hirtelen nem tudtam teljesen kiiktatni, gondoltam, kihasználom a lehetőséget, ha már az arcomba tolták, és részletesen megvizsgálom, mi akar ez lenni.

 

A könyvben leírt, körön kívül tartott magas lények próbáltak rajtam keresztül is betörni. A trükkjük az volt, hogy a gondolataimon át energetikailag bemértek, majd a résztvevők ottani rettegését és iszonyát próbálták rám tolni. Olyan volt, mintha az érzésmintájukat matricaként egyszerűen rám ragasztottak volna, ami átjáróként funkcionált az én valóságom felé. A lehívó olyan interdimenzionális kaput nyitott, amin keresztül szabadon beléphetett bármilyen entitás. Ennek megfelelően sokféle lény próbált hozzám is energetikailag kapcsolódni, ezért villantak be az elején különböző képek róluk.

 

Elindítottam egy tisztítóprogramot, hogy szedje le rólam, amit még lehet. Ennek nyomán a testi érzeteimre terelődött a figyelmem. A 22%-nyi hatást a jobb oldalamon éreztem. A fejem, fülem, nyakam, vállam a jobb oldalon erősen zsibbadt, tompán fájt, és azok a részek zsizsegve fáztak. A határvonal valahol a hónom alatt húzódott. A többi részem teljesen jól és komfortosan viselkedett. Egy ideig nem történt semmi, ezért a gondolataim visszaterelődtek a lehíváshoz szükséges jel és az emberi tényező súlyának és hatásának elemzéséhez. 15-20 perc múlva figyeltem fel arra, hogy már csak a jobb fülem környékén érzem a zsibbadást, a többi részem tiszta lett. Ez viszont maradt, mint egy apró kampó. Azt éreztem, hogy kiakaszthattam volna magamból, mint amikor a halnak valaki kiszedi a horgot a szájából, de tudtam, hogy ez maga a kíváncsiságom, amin keresztül kapcsolódni tudnak. Elmosolyodtam és rálegyintettem, hogy ezt most hagyjuk.

 

Nyilván az éjszaka során már nem volt több alvás, bőven tudtam a töprengésnek teret adni, így az elmúlt pár hónap történései kezdtek kaleidoszkóp módra bevillanni. Meglepődtem, hogy egy régi érzés milyen erősen lépett fel, amit elméletileg már magam mögött hagytam. Eszembe jutott megint a Szeparátor és ráengedtem. Az érzés egyből lecsökkent a pár hete megszokott szintre, én pedig elvigyorodtam, mennyi idegen hatás volt benne ebben a pillanatban. Még mindig próbálkoztok? Már nem kellene. Engedjétek el végre! Nagyon tetszett az új app működése. Megpróbálkoztam vele másképp is. Bizonytalan vagyok egy pár hete az életembe került új hatással kapcsolatban. Ráengedtem a Szeparátort. Nagyon érdekes volt, mert nem lecsökkentette a bennem gerjesztett eddigi hatást, hanem felerősítette. Jé, akkor ez sokkal nagyobb súlyú, mint aminek hittem? A külső hatás ezek szerint a gyengítés és az elbizonytalanítás volt.