Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Adalékok idegen manipulálási módszerekhez 1.


Nincs túl nagy tapasztalatom, hiszen ilyen fókusszal egy éve figyelem magam, bár az önismeretre való törekvés három évtizede formálja az életem. A legfontosabb, hogy a gondolataim és érzéseim szinte tőlem független változókként igyekszem vizsgálni.

 

Megszállók esetén különböző lépcsőket vagy módszereket érzékeltem, amelyek ellen védekezni, illetve amelyekkel szemben, azok áramlásában önmagamhoz hűen cselekedni fokozatosan egyre nehezebb. Első ráközelítésben mindegyiknél önazonosnak érzem magam, így több szintű elemzésnek, emlékezésnek, szétszálazásnak kell ezeket alávetni. Van, ahol csak az segített és jelentette az utolsó kapaszkodót, hogy előtte már volt ismeretem arról, létezik olyan technika, amelynek nyomait felfedezni véltem magammal szemben.

 

1. Nyájszellem. Egy-egy témával kapcsolatban mindenkinek az jut legelőször eszébe, amit folyamatosan sulykolnak. Ezzel legerősebben az önálló gondolkodásra nem hajlandó embereket irányítják, de ők jelentik a nagy tömeget. A számosággal pedig elfedni, illetve uralni próbálják a gondolkodást, értelmet, logikát, valódi érveket. Jellemző rá a faék egyszerűség, a jelentős emociomális hangsúly, a mások tetszésére és egyetértésére való támaszkodás, a PC-re (political correctness) hivatkozva az értékrendek felülírása. Védekezni ellene a dolgok alapos ismeretével, az érvek és ellenérvek mérlegelésével, minden oldal és kapcsolódó rendszer elemzésével, a témákkal kapcsolatban felmerülő érzelmek kizárásával lehet. Azoknál a területeknél, ahol ezeket valaki nem csinálta végig, ott csak a rányomott véleményeket tudja szajkózni és jellemzően megsértődik, ha valaki cáfolni próbálja. Megfelelő hozzáállásnál elismeri, hogy adott dologról nincs valódi tudása, ezért semleges, minden oldal felé nyitott pozíciót vesz fel és figyel a tapasztalataira. Nem álltatom magam: egyelőre számtalan dologgal kapcsolatban a nyájszellem ural.

 

2. Sugallat. Jellemzően felmerülő gondolatok formájában érkezik. Sokszor benyomják akkor, amikor valaki fáradt, nagyon elfoglalt, vagy szétszórt és figyelmetlen. Ilyenkor könnyebben tapadnak meg ezek a sugallatok, mert az ember nem kapja fel rá a fejét, hanem egyszerűen magába engedi és így befészkelve megszokottá és otthonossá válhatnak. Ha olyan sugallatról van szó, amellyel többször próbálkoztak és sikerült kivédeni már korábban is, az csak egy mosolyt vagy apró „már megint mire készültök?” reakciót vált ki belül. Amikor egy sugallat célba talált, nyugtalanná válik az ember. Olyan dologban, amitől eddig komfortosan érezte magát, magabiztos volt, azzal kapcsolatban hirtelen elbizonytalanodik. Kételkedni kezd, hogy talán vak volt és hiszékeny, fontos szempontokat nem vett észre. Ha ezek az érzések átveszik felette az uralmat, sikeres volt az átmosás. A kétségeket leszorítva érdemes logikusan végig gondolni, miért volt korábban az adott véleményünk, milyen előzmények és tapasztalatok birtokában hoztuk meg. Általában azokhoz képest semmi új információ vagy tény nem merült fel, tehát logikailag semmi nem késztethetne elbizonytalanodásra. Ilyenkor már bevillanhat az, hogy akkor ez egy leleplezett próbálkozás volt, amelynek nyomán elég könnyű visszaszorítani a kétséget.

 

3. Inspiráció. A késztetés arra irányul, hogy valami váratlan, eddig tervezetlen dolgot tegyünk meg. Természetesen ide tartozik az állandó, pillanatról pillanatra történő rögtönzés, amikor a jövőből vagy felsőbb dimenziókból önmagától érkező instrukciók szerint lavírozik valaki. Ez a legtöbbször személytelen, illetve nem célzottan más személyhez kötődő cselekvés, hanem a saját paramétereinken és kereteinken való rögtönzött állítás. Ami váratlanná módosítja a viselkedésünket, mert nem olyan, amire számítottak és elvártak. Ez egyfajta harcmodor, de én most nem erre gondolok.

 

Amikor megszálló próbál inspiráció segítségével manipulálni, akkor jellemzően az a dolog, amit tennünk kellene, valamiképpen kapcsolatban van egy másik személlyel. Viszont a kérdéses cselekvéssel egyéb módon rongálnánk a másik fél érdekeit, vagy egyszerűen nem megfelelő viselkedés lenne a köztünk így vagy úgy lefektetett szabályok miatt. A próbálkozás általában azért nagyon rafinált, mert sokszor csak apró csúsztatást kíván meg tőlünk a nyílegyenes és maximálisan gerinces irányhoz képest, és azonnal nagyon észszerű magyarázatokkal lesz megtámogatva. A legőszintébben el tudnánk adni kifelé, mint a tőlünk telhető legnagyobb jószándékot. Már csak azért is igen csábító megoldás, mert az egész úgy van felépítve, hogy a kívánt cselekedet valamiképp növelné az ember önérzetét. Márpedig ki nem akarná fokozottabban érezni az erejét, magabiztosságát, hatalmát? Ki ne szeretne menőbbnek tűnni, akár mások, akár csak önmaga szemében?

 

A kivédéséhez nagyon tisztességesnek kell lenni abban, hogy a másik személy érdekeit ugyanolyan fontosnak tekintsük, mint a sajátunkat. Emlékezni kell arra, hogy a kapcsolatrendszer szabályai miért pont olyanok. Erős őszinteség szükséges, hogy igazából itt csak az önérzet kérdése merül fel. Igaz, utóbbi eléggé élesen és húsba vágóan nyomul, de morális szempontból az adott szavam, amire támaszkodni lehet, és a közös jó elve fontosabb.

 

További három pont már körvonalazódik a fejemben, nemsokára azok is következnek.