Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Adalékok idegen manipulálási módszerekhez 2.

 

Az első részben szereplő próbálkozások viszonylag könnyen észrevehetők és kikerülhetők, mert az emocionális hullámverések nem annyira erősek. Ezek feltekerésével az embert egyre jobban kitölti egy-egy erősen uralkodó érzés, ami teljesen elhomályosítja a racionalitás esélyeit. Emiatt ezek a módszerek szinte védhetetlenek.

 


Csak olyankor támad fel egy szikrányi esély, ha az ember észreveszi benne a mintázatot. Adott manipulálási láncolatot általában nem a legerősebb fegyverükkel indítják meg, hiszen az részükről is nagyobb energiabefektetést igényel. Fokozatosan próbálják az ember ellenállását megtörni, tehát ugyanazt a célt először a már korábban említett módszerekkel igyekeznek elérni. Azokat utólag elemezve kikristályosodhat, mit is akartak valóban. Mire kívánják az embert rávenni és azon keresztül mit is szeretnének igazán. (A legtöbb ártás egy nem megfelelő – a manipuláció felől nézve gondosan elhelyezett – bántó és támadó, vagy egyoldalúan torzított mondatok, illetve tettek halmaza. A hallgatás, passzivitás, nem-cselekvés nem nagyon lehet támadás, manipulációs esetben maximum a segítség elmulasztásával lehet vádolni valakit.)

 

Amikor fellép a kínzó vágy, hogy valamit nagyon meg szeretne az ember tenni, akkor bevillanhat: ilyen késztetése volt korábban is. Ehhez nagyon hasonló érkezett már sugallatban vagy az önérzetre támaszkodó inspirációval. Amennyiben azoknak sikerült ellenállni, mert lefülelt próbálkozások voltak, akkor ezeknél a felfokozott eseteknél az az egyetlen fegyver, illetve ellenszer, ha valaki nagyon erősen kapaszkodik abba a tudatba, hogy ez is egy manipulatív próbálkozás. Végeredményként ugyanazt akarják elérni, mint akkor, csak más a tálalás, a háttér, a csatlakozó érzések, lehetőségek és a rendelkezésükre álló, illetve felhasznált tárház. Ha a korábbi manipulálási kísérletek közben vagy után valaki részletesen végig vitte a dolgok logikai elemzését, akkor emlékezni tud azokra a következtetéseire is, amit akkor vont le, hogy valamit miért nem szabad megtennie. Az a kicsi részünk, amelyik ezt felismeri, képes arra, hogy mégse hódoljon be a késztetésnek, bármilyen erős legyen. Ha az ember tudja, hogy ez egyfajta harc, egy fokkal könnyebben elviseli ezeket a hatásokat.

 

Az átfogó védelmi lehetőség áttekintése után folytatom a módszerek vázlatát.

 

4. Erős vágy. Ilyenkor ellentmondást nem tűrve feléled az emberben egy törekvés, hogy valamit tegyen vagy mondjon. Hasonlít a 3. pontban már részletezett inspirációra. Azért vettem külön, mert itt már nem működik a logika. Amire rá akarják venni, az arra vonatkozó vágy teljesen kitölti az embert. Egyszerűen nem tudja a saját érzéseit józanul megfigyelni és szétválasztani, mert folyamatosan ugyanazon kattog az agya, egyetlen sóvárgássá válik a lénye. Szaggató szexuális vágyhoz vagy valódi függőségi viszonyban lévő drogtól (dohány, gyógyszer, ital, kávé, csokoládé) való megfosztottsághoz tudnám hasonlítani.

 

Ha valakinek sikeresen bevillant az, hogy ez egy manipuláció, sokkal könnyebb elviselni az emocionális nyomást. Az eszét nem tudja használni az ember, de azzal tud játszani, hogy a nagyon erős vágyait kívülről vagy belülről figyeli meg. Ha odabent marad, akkor olyan intenzívek az érzetek, mintha minden egyes idegszála külön hangyabolyba lenne belelógatva. Ha viszont felismeri, mi történik, akkor az egészet tekintheti egyfajta kísérletnek és önmagán kívülre is helyezheti a nézőpontját. Úgy jóval könnyebben elviselhető mindez, és az uralom alá nem vonható kicsi része még örülni is tud az ellenállásnak.

 

5. A háttér átkapcsolása. Ebben az esetben olyan, mintha az életben fontos sínpárnál, amely egyébként érthetően, a terephez igazodó kanyarokkal halad, nagyon élesen átállítanák a váltót, így a rajta közlekedő szerelvény kívülről nézve hajmeresztő módon vált irányt vagy egyszerűen kisiklik. Ilyenkor történik meg, hogy valaki hirtelen felindulásból eléget dolgokat, kitöröl fájlokat, megsemmisít dokumentumokat, felszámol emberi kapcsolódást, vagy az addig megszokotthoz képest gyökeresen másként kezd beszélni és viselkedni. Egy külső személy nézőpontjából teljesen irracionálisnak tűnik a cselekedet, hiszen tárgyilagosan kijelenthető, hogy semmilyen új momentum nem merült fel, ami indokolná ezeket. Néha a hirtelen felindulás elmúlta után maga az ember is halványan érezheti, hogy valami nem stimmel igazán, és felléphet nála a sajnálat, megbánás, mérlegelés, a „talán nem így kellett volna” csírája, de egyrészt a radikális tettek elvágják a visszavonulás és az utólagos logikus átgondolási lehetőséget (hiszen megsemmisültek a külső támpontok), másrészt ezeket a kényelmetlen foszlányokat inkább elnyomja magában. Megmarad az átkapcsolás miatt teljesen újrarendezett magyarázatnál.

 

Belülről ilyenkor azt érzi az ember, hogy egyfajta hályog hullt le a szeméről, hirtelen megértette a dolgokat. Vagy más típusú esetben megijed, mert úgy érzi, nem tudja megvédeni a világát, ezért pánikszerűen cselekszik. A lényeg az, hogy ugyanazokat az élményeket, élete korábbi mozzanatait teljesen új módon magyarázza, adott pillanatban egy egészen más típusú kirakó áll össze belőle, mint amit addig hitt és gondolt. Emiatt akkor a legészszerűbb és a legfontosabb lépésnek tűnik az adott drasztikus tett. Belső nézetből az ember minden porcikájával azt érzi, hogy eddig hülye, megvezethető, hiszékeny, vak és naiv volt, akit a szövetségesének vélt, az kihasználja vagy támadja, visszaéltek a jószándékával és a segítőkészségével, de végre tisztán lát és ért. Néhányszor megéltem hasonlót, utólag mindig van valami kényelmetlenség érzés. Érdemes ebbe kapaszkodva több nézőpontból értelmezni, mi történhetett, hogy máskor ez a tudás mankó lehessen.

 

Természetesen ez nem az az eset, amikor valaki tényleg megért valamit, új szintről látja a világát és a benne lévőket. Akkor is hirtelen felismerései vannak, de azokat részletesen átbeszéli az érintettekkel, hogy minél tisztábban és racionálisabban megtámogathassa az intuícióit. Olyankor nyitottság, rugalmasság, együttműködés és megértés tölti ki az embert, nem pedig ellenségesség, sértettség, harag és elkeseredettség, mint a manipulálás során.

 

6. Spirituális vetítés. Főleg a külső világra fókuszálunk, ezért a belső világ folyamataival, lehetőségeivel, mechanizmusaival, törvényeivel egyáltalán nem vagyunk tisztában. Ami odabent zajlik, azt minden vallás, filozófia, irány vagy szakterület másként magyarázza és tanítja, de igazából fogalmunk sincs semmiről. Nyilván, azok az entitások, akik ebben a közegben otthonosabban mozognak, azoknak itt jóval több szabadsági fokuk van. Elképzelni sem tudom, hogy életem során az egyéb spirituális tapasztalataimnál mennyi volt a célzott manipuláció. Eddig egyet csíptem fülön.

 

Mintha előző életeket vagy párhuzamos dimenziókat láttam volna, ahol valakivel különböző szerepeket játszottunk. Elsőre meglepett a tapasztalt élmények gazdagsága, a sok közös szál. Hasonlított arra, mint mikor 6-8 évvel ezelőtt egy barátomra kérdeztem rá és hirtelen több életbe belenézhettem, de ott inkább meglepő és váratlan dolgokat láttam. Itt viszont egész fajsúlyos történetek nyíltak meg, amelyek igen meggyőzőek voltak. Annyira, hogy az egyik képnél az villant be, hogy na ne, ez már hihetetlen, kicsit túl van tolva. Abban a pillanatban úgy módosultak a képek, hogy nekem is elfogadható legyen, de ezzel lelepleződött a szándékuk is. Az lett az érzésem, hogy a hiányosságaimat és a vágyaimat próbálták volna piszkálni és feltérképezni, komplex szimulációkat futtatva. Összességében nagyon ügyes próbálkozás volt, csak egy hajszálon múlt, hogy célba érjenek.

 

Néhány általános szempontot még szeretnék lejegyezni, de azokra majd a következő bejegyzésben kerül sor. Ahhoz képest, milyen sok időm volt az elmúlt napokban írni, nagyon lassan haladok, mert a mondanivalóimat újra és újra kiütik a fejemből.