Az első részben szereplő próbálkozások viszonylag könnyen
észrevehetők és kikerülhetők, mert az emocionális hullámverések nem annyira
erősek. Ezek feltekerésével az embert egyre jobban kitölti egy-egy erősen
uralkodó érzés, ami teljesen elhomályosítja a racionalitás esélyeit. Emiatt
ezek a módszerek szinte védhetetlenek.
Csak olyankor támad fel egy szikrányi esély, ha az ember
észreveszi benne a mintázatot. Adott manipulálási láncolatot általában nem a
legerősebb fegyverükkel indítják meg, hiszen az részükről is nagyobb
energiabefektetést igényel. Fokozatosan próbálják az ember ellenállását
megtörni, tehát ugyanazt a célt először a már korábban említett módszerekkel
igyekeznek elérni. Azokat utólag elemezve kikristályosodhat, mit is akartak
valóban. Mire kívánják az embert rávenni és azon keresztül mit is szeretnének igazán.
(A legtöbb ártás egy nem megfelelő – a manipuláció felől nézve gondosan
elhelyezett – bántó és támadó, vagy egyoldalúan torzított mondatok, illetve tettek
halmaza. A hallgatás, passzivitás, nem-cselekvés nem nagyon lehet támadás,
manipulációs esetben maximum a segítség elmulasztásával lehet vádolni valakit.)
Amikor fellép a kínzó vágy, hogy valamit nagyon meg szeretne
az ember tenni, akkor bevillanhat: ilyen késztetése volt korábban is. Ehhez
nagyon hasonló érkezett már sugallatban vagy az önérzetre támaszkodó inspirációval.
Amennyiben azoknak sikerült ellenállni, mert lefülelt próbálkozások voltak,
akkor ezeknél a felfokozott eseteknél az az egyetlen fegyver, illetve ellenszer,
ha valaki nagyon erősen kapaszkodik abba a tudatba, hogy ez is egy manipulatív
próbálkozás. Végeredményként ugyanazt akarják elérni, mint akkor, csak más a
tálalás, a háttér, a csatlakozó érzések, lehetőségek és a rendelkezésükre álló,
illetve felhasznált tárház. Ha a korábbi manipulálási kísérletek közben vagy
után valaki részletesen végig vitte a dolgok logikai elemzését, akkor emlékezni
tud azokra a következtetéseire is, amit akkor vont le, hogy valamit miért nem
szabad megtennie. Az a kicsi részünk, amelyik ezt felismeri, képes arra, hogy mégse
hódoljon be a késztetésnek, bármilyen erős legyen. Ha az ember tudja, hogy ez egyfajta
harc, egy fokkal könnyebben elviseli ezeket a hatásokat.
Az átfogó védelmi lehetőség áttekintése után folytatom a
módszerek vázlatát.
4. Erős vágy. Ilyenkor ellentmondást nem tűrve feléled az
emberben egy törekvés, hogy valamit tegyen vagy mondjon. Hasonlít a 3. pontban
már részletezett inspirációra. Azért vettem külön, mert itt már nem működik a
logika. Amire rá akarják venni, az arra vonatkozó vágy teljesen kitölti az
embert. Egyszerűen nem tudja a saját érzéseit józanul megfigyelni és
szétválasztani, mert folyamatosan ugyanazon kattog az agya, egyetlen sóvárgássá
válik a lénye. Szaggató szexuális vágyhoz vagy valódi függőségi viszonyban lévő
drogtól (dohány, gyógyszer, ital, kávé, csokoládé) való megfosztottsághoz
tudnám hasonlítani.
Ha valakinek sikeresen bevillant az, hogy ez egy manipuláció,
sokkal könnyebb elviselni az emocionális nyomást. Az eszét nem tudja használni
az ember, de azzal tud játszani, hogy a nagyon erős vágyait kívülről vagy
belülről figyeli meg. Ha odabent marad, akkor olyan intenzívek az érzetek,
mintha minden egyes idegszála külön hangyabolyba lenne belelógatva. Ha viszont
felismeri, mi történik, akkor az egészet tekintheti egyfajta kísérletnek és
önmagán kívülre is helyezheti a nézőpontját. Úgy jóval könnyebben elviselhető
mindez, és az uralom alá nem vonható kicsi része még örülni is tud az
ellenállásnak.
5. A háttér átkapcsolása. Ebben az esetben olyan, mintha az
életben fontos sínpárnál, amely egyébként érthetően, a terephez igazodó
kanyarokkal halad, nagyon élesen átállítanák a váltót, így a rajta közlekedő
szerelvény kívülről nézve hajmeresztő módon vált irányt vagy egyszerűen
kisiklik. Ilyenkor történik meg, hogy valaki hirtelen felindulásból eléget
dolgokat, kitöröl fájlokat, megsemmisít dokumentumokat, felszámol emberi
kapcsolódást, vagy az addig megszokotthoz képest gyökeresen másként kezd beszélni
és viselkedni. Egy külső személy nézőpontjából teljesen irracionálisnak tűnik a
cselekedet, hiszen tárgyilagosan kijelenthető, hogy semmilyen új momentum nem merült
fel, ami indokolná ezeket. Néha a hirtelen felindulás elmúlta után maga az
ember is halványan érezheti, hogy valami nem stimmel igazán, és felléphet nála
a sajnálat, megbánás, mérlegelés, a „talán nem így kellett volna” csírája, de egyrészt
a radikális tettek elvágják a visszavonulás és az utólagos logikus átgondolási lehetőséget
(hiszen megsemmisültek a külső támpontok), másrészt ezeket a kényelmetlen
foszlányokat inkább elnyomja magában. Megmarad az átkapcsolás miatt teljesen
újrarendezett magyarázatnál.
Belülről ilyenkor azt érzi az ember, hogy egyfajta hályog
hullt le a szeméről, hirtelen megértette a dolgokat. Vagy más típusú esetben
megijed, mert úgy érzi, nem tudja megvédeni a világát, ezért pánikszerűen
cselekszik. A lényeg az, hogy ugyanazokat az élményeket, élete korábbi
mozzanatait teljesen új módon magyarázza, adott pillanatban egy egészen más
típusú kirakó áll össze belőle, mint amit addig hitt és gondolt. Emiatt akkor a
legészszerűbb és a legfontosabb lépésnek tűnik az adott drasztikus tett. Belső
nézetből az ember minden porcikájával azt érzi, hogy eddig hülye, megvezethető,
hiszékeny, vak és naiv volt, akit a szövetségesének vélt, az kihasználja vagy
támadja, visszaéltek a jószándékával és a segítőkészségével, de végre tisztán
lát és ért. Néhányszor megéltem hasonlót, utólag mindig van valami
kényelmetlenség érzés. Érdemes ebbe kapaszkodva több nézőpontból értelmezni, mi
történhetett, hogy máskor ez a tudás mankó lehessen.
Természetesen ez nem az az eset, amikor valaki tényleg
megért valamit, új szintről látja a világát és a benne lévőket. Akkor is hirtelen
felismerései vannak, de azokat részletesen átbeszéli az érintettekkel, hogy
minél tisztábban és racionálisabban megtámogathassa az intuícióit. Olyankor
nyitottság, rugalmasság, együttműködés és megértés tölti ki az embert, nem
pedig ellenségesség, sértettség, harag és elkeseredettség, mint a manipulálás során.
6. Spirituális vetítés. Főleg a külső világra fókuszálunk,
ezért a belső világ folyamataival, lehetőségeivel, mechanizmusaival,
törvényeivel egyáltalán nem vagyunk tisztában. Ami odabent zajlik, azt minden
vallás, filozófia, irány vagy szakterület másként magyarázza és tanítja, de
igazából fogalmunk sincs semmiről. Nyilván, azok az entitások, akik ebben a
közegben otthonosabban mozognak, azoknak itt jóval több szabadsági fokuk van. Elképzelni
sem tudom, hogy életem során az egyéb spirituális tapasztalataimnál mennyi volt
a célzott manipuláció. Eddig egyet csíptem fülön.
Mintha előző életeket vagy párhuzamos dimenziókat láttam
volna, ahol valakivel különböző szerepeket játszottunk. Elsőre meglepett a
tapasztalt élmények gazdagsága, a sok közös szál. Hasonlított arra, mint mikor 6-8
évvel ezelőtt egy barátomra kérdeztem rá és hirtelen több életbe belenézhettem,
de ott inkább meglepő és váratlan dolgokat láttam. Itt viszont egész fajsúlyos
történetek nyíltak meg, amelyek igen meggyőzőek voltak. Annyira, hogy az egyik
képnél az villant be, hogy na ne, ez már hihetetlen, kicsit túl van tolva. Abban
a pillanatban úgy módosultak a képek, hogy nekem is elfogadható legyen, de ezzel
lelepleződött a szándékuk is. Az lett az érzésem, hogy a hiányosságaimat és a
vágyaimat próbálták volna piszkálni és feltérképezni, komplex szimulációkat
futtatva. Összességében nagyon ügyes próbálkozás volt, csak egy hajszálon múlt,
hogy célba érjenek.
Néhány általános szempontot még szeretnék lejegyezni, de azokra
majd a következő bejegyzésben kerül sor. Ahhoz képest, milyen sok időm volt az
elmúlt napokban írni, nagyon lassan haladok, mert a mondanivalóimat újra és
újra kiütik a fejemből.
