Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Pozitív történet

 

Tudom, hogy mindenhonnan a covid folyik, ezért kicsit más nézőpontból figyelem a pozitív eredmény hatásait.

 

Egy hete azért jelentkeztem tünetmentes tesztelésre, hogy a hátteremben futó szálak később ne kerüljenek időbeli elcsúszásba, igazoltan pozitív ember nem volt a közvetlen környezetemben. Előttem állt egy hétvége, és a torokkaparásom miatt azon gondolkodtam, mennyire engedjem bele magam egy esetleges betegségbe, hogy igazoltan „pihenhessek” néhány napot. Ebben az évben kikerülhetetlenül sokat kellett dolgoznom, még húsz nap szabadságom van. Élesen bejött, hogy egy pozitív covid teszt enyhe lefolyású tünetekkel jó választás lenne, mert tíz napig muszáj itthon karanténban lennem. Megtetszett az ötlet, határozott kívánság formálódott ezzel kapcsolatban. Másnapra elment a szaglásom (nem éreztem a 20%-os ecet szagát), így szinte biztos voltam a leendő eredményben.

 

Az én valóságomban a covid enyhe tünetekkel jár, de természetesen tisztában vagyok azzal, hogy máshol nem ez a helyzet. Bár sokkal közelebb vagyok az ötvenhez, mint a negyvenhez, nagyon jó a fizikai állapotom, így aggódás nélkül vágtam bele a projektbe. Ami állandónak tekinthető egy hete, az a szaglás teljes elvesztése és a folyamatosan erős fejfájás. (Egyébként igen ritkán fáj a fejem és soha nem húzódik át másnapra.) A homlokomat szorító abroncs ellenére többször igyekeztem meditatív módon megnézni, mi is folyik körülöttem.

 

A coviddal egyfajta tranzitzónába kerül az ember. Az ízérzékelés jelentős csökkenése és a szaglás elvesztése határozottabban eloldoz a sablonos 3D-s keretektől. Ezt a belső folyamatot maximálisan elősegíti (vagy inkább leköveti) a megszokott külvilágtól való kötelező izoláció. A fejfájás erősen letompít és viszonylag szűk érzékelési tartományba zár, de mivel nagyon stabil inger és érzet, így könnyű rá a figyelmet fókuszálni, illetve ezúttal is segítségemre volt a Szeparátor.

 

A két agyfélteke eltérően éli meg és érzékeli a tranzitzónát. Az egyéni tudatnak olyan, mintha egy teljesen üres világban ő lenne az egyedüli ember, szélsőséges helyzetben az egyedüli létező. Mintha a Sztalker tiltott zónájában napokon keresztül valaki csak önmaga kószálna. Vagy a legszélsőségesebb helyzetben arra emlékeztetett, mint amikor „átértem” és valamiféle külön kabinban találtam magam, ahol a vetítésemtől függtek a dolgok. Hasonló a magányos kabin, csak sokkal korlátozottabbak (azt hiszem, csak átmenetileg) a vetítési lehetőségek. Az egyéni tudat állandóan egy koordinátákkal kifeszített, de nagyon üres térben érzi magát.

 

A másik agyféltekén a kollektív tudatnak olyan a tranzitzóna, mint egy hatalmas, élénk reptér várócsarnoka. Megvan az az élmény, hogy rengetegen vesznek körbe, de mégis ugyanúgy végtelen a magány és a valóságtól való eloldozottság, mert ismeretlen, így személytelen a környezetben hömpölygő tömeg. Egyszerűen senkihez és semmihez nem lehet kapcsolódni, tehát egy nyüzsgő hangyaboly közepén is tökéletes az izoláció. A tömegben zsizsegő hangyákat (embereket) átitatja az állandó mozgásból fakadó hit, hogy valami történik, a hömpölygés és vibrálás lázas és kiemelten fontos cselekvés élményét kelti, de mindez csak több szintet és dimenziót is behálózó illúzió. Az egész egy önmagán nem túlmutató gomolygás, mert nincs iránya, célja és érzékelhető tere. Keresi ezeket, illetve ezek megvalósítási lehetőségeit, de csak a fejetlen forrongás tapogatózik. Ugyanakkor a kollektív tudaton belül az egyedek szabadon tologathatók a különböző szintek között, hiszen az egész egy hatalmas átjáróház.

 

Az erős fejfájást a kollektív oldal sugározza, mert így könnyebb lenyomni és uralni a belsőben történő tájékozódást. A Szeparátor indításával azonnal ketté vált a fejemben a két terület, hirtelen lett egy fájdalom nélküli, tiszta oldal és egy satuval szorított rész. Az addig vízszintesen fájó sáv átváltott függőleges megjelenésbe és utána egész nap, illetve másnap is így maradt. A Szeparátor megint a jobb oldalra szorította a 20% körüli idegen hatást. A fájdalom a jobb halántéktól leért a fogaimon keresztül egy vékony csíkban a napfonatig. A fogaim kb. fél éve egyébként gyakran bejeleznek idegen hatásnál, hiszen egyfajta átmenetet jelentenek a fizikai sík és a finomanyagi szintek között.