Tudom, hogy mindenhonnan a covid
folyik, ezért kicsit más nézőpontból figyelem a pozitív eredmény hatásait.
Egy hete azért jelentkeztem tünetmentes
tesztelésre, hogy a hátteremben futó szálak később ne kerüljenek időbeli
elcsúszásba, igazoltan pozitív ember nem volt a közvetlen környezetemben.
Előttem állt egy hétvége, és a torokkaparásom miatt azon gondolkodtam, mennyire
engedjem bele magam egy esetleges betegségbe, hogy igazoltan „pihenhessek”
néhány napot. Ebben az évben kikerülhetetlenül sokat kellett dolgoznom, még
húsz nap szabadságom van. Élesen bejött, hogy egy pozitív covid teszt enyhe
lefolyású tünetekkel jó választás lenne, mert tíz napig muszáj itthon karanténban
lennem. Megtetszett az ötlet, határozott kívánság formálódott ezzel
kapcsolatban. Másnapra elment a szaglásom (nem éreztem a 20%-os ecet szagát),
így szinte biztos voltam a leendő eredményben.
Az én valóságomban a covid enyhe
tünetekkel jár, de természetesen tisztában vagyok azzal, hogy máshol nem ez a
helyzet. Bár sokkal közelebb vagyok az ötvenhez, mint a negyvenhez, nagyon jó a
fizikai állapotom, így aggódás nélkül vágtam bele a projektbe. Ami állandónak
tekinthető egy hete, az a szaglás teljes elvesztése és a folyamatosan erős
fejfájás. (Egyébként igen ritkán fáj a fejem és soha nem húzódik át másnapra.) A
homlokomat szorító abroncs ellenére többször igyekeztem meditatív módon
megnézni, mi is folyik körülöttem.
A coviddal egyfajta tranzitzónába kerül
az ember. Az ízérzékelés jelentős csökkenése és a szaglás elvesztése határozottabban
eloldoz a sablonos 3D-s keretektől. Ezt a belső folyamatot maximálisan
elősegíti (vagy inkább leköveti) a megszokott külvilágtól való kötelező
izoláció. A fejfájás erősen letompít és viszonylag szűk érzékelési tartományba
zár, de mivel nagyon stabil inger és érzet, így könnyű rá a figyelmet
fókuszálni, illetve ezúttal is segítségemre volt a Szeparátor.
A két agyfélteke eltérően éli meg és
érzékeli a tranzitzónát. Az egyéni tudatnak olyan, mintha egy teljesen üres
világban ő lenne az egyedüli ember, szélsőséges helyzetben az egyedüli létező. Mintha
a Sztalker tiltott zónájában napokon keresztül valaki csak önmaga kószálna. Vagy
a legszélsőségesebb helyzetben arra emlékeztetett, mint amikor „átértem” és valamiféle
külön kabinban találtam magam, ahol a vetítésemtől függtek a dolgok. Hasonló a
magányos kabin, csak sokkal korlátozottabbak (azt hiszem, csak átmenetileg) a vetítési
lehetőségek. Az egyéni tudat állandóan egy koordinátákkal kifeszített, de
nagyon üres térben érzi magát.
A másik agyféltekén a kollektív tudatnak
olyan a tranzitzóna, mint egy hatalmas, élénk reptér várócsarnoka. Megvan az az
élmény, hogy rengetegen vesznek körbe, de mégis ugyanúgy végtelen a magány és a
valóságtól való eloldozottság, mert ismeretlen, így személytelen a környezetben
hömpölygő tömeg. Egyszerűen senkihez és semmihez nem lehet kapcsolódni, tehát
egy nyüzsgő hangyaboly közepén is tökéletes az izoláció. A tömegben zsizsegő
hangyákat (embereket) átitatja az állandó mozgásból fakadó hit, hogy valami
történik, a hömpölygés és vibrálás lázas és kiemelten fontos cselekvés élményét
kelti, de mindez csak több szintet és dimenziót is behálózó illúzió. Az egész
egy önmagán nem túlmutató gomolygás, mert nincs iránya, célja és érzékelhető
tere. Keresi ezeket, illetve ezek megvalósítási lehetőségeit, de csak a
fejetlen forrongás tapogatózik. Ugyanakkor a kollektív tudaton belül az egyedek
szabadon tologathatók a különböző szintek között, hiszen az egész egy hatalmas
átjáróház.
Az erős fejfájást a kollektív oldal
sugározza, mert így könnyebb lenyomni és uralni a belsőben történő tájékozódást.
A Szeparátor indításával azonnal ketté vált a fejemben a két terület, hirtelen
lett egy fájdalom nélküli, tiszta oldal és egy satuval szorított rész. Az addig
vízszintesen fájó sáv átváltott függőleges megjelenésbe és utána egész nap,
illetve másnap is így maradt. A Szeparátor megint a jobb oldalra szorította a
20% körüli idegen hatást. A fájdalom a jobb halántéktól leért a fogaimon keresztül
egy vékony csíkban a napfonatig. A fogaim kb. fél éve egyébként gyakran
bejeleznek idegen hatásnál, hiszen egyfajta átmenetet jelentenek a fizikai sík
és a finomanyagi szintek között.
