Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

A homoktenger mélységeiben

 

Kaptam egy szemléletes képet az előző bejegyzéssel kapcsolatban, annak nyomán egy-két dolog eszembe jutott.

 

A meditációt és a belső világ felfedezését úgy is elképzelhetjük, mint egy csúcsára állított üres piramist, ami tele van homokkal és amelybe járatokat próbálunk fúrni. Nagy impulzussal, pillanatnyi segítséggel vagy a véletlenek összjátékával egész távol lévő pontokat is el lehet érni, amelyek a kapcsolódó, kellően mély tudatszint miatt kiemelkedő élményeket adhatnak. Sajnos, amint eltávolodik az ember ettől az élménytől, a homokba fúrt járata megsemmisül, összenyomja a felette lévő tömeg. Egyszerűen nem tud újra visszamenni. Ilyen a tanító nélküli meditáció. Ezzel szemben, ha valaki módszeresen nekiáll és felülről lefelé haladva egymás után letakarítja a homokrétegeket, akkor a piramis addig fedett, belső pontjai sorban szabaddá és bármikor megközelíthetővé válnak. Évszázados, sokak által használt, biztos módszerek vannak arra, hogyan kell ezeket a homokrétegeket eltávolítani és eljutni akár a piramis csúcsához. Ezt a fajta, az adott pontot biztosan elérő meditációt egy jó tanítótól vagy mestertől kellő kitartással bárki elsajátíthatja.


1. Nem biztos, hogy arra a csúcsra kell eljutni. A mesterek az oda vezető utat tisztították ki, de lehet, hogy a homoksivatag jóval nagyobb és számtalan piramis van vagy lenne még benne. Aki a csúcsnál van, annak nyilván jó, ha minél többen munkálkodnak a hierarchia közlekedési és energiahálózatának karbantartásán.

 

2. Összességében sokkal inspirálóbb, érdekesebb és áramlóbb élményt nyújt, ha valaki a saját belső mozgatórugói, érzése és ihlete szerint halad, mint amikor folyamatosan azon görcsöl, hogy tökéletesen megfelel-e a felállított szabályoknak.

 

3. A tanító nélkül történő járatfúrásnál is eltávolítjuk az adott mennyiségű homokot, még akkor is, ha a járat utána beomlik. Az összes homokmennyiség lépésről lépésre ugyanúgy kevesebb lesz a gúlában, mint amikor felülről lefelé takarítjuk.

 

4. Egyáltalán nem biztos, hogy az adott járat összeomlik. Magasabb (jelen példában mélyebb) dimenziókból érkező segítségnél vagy beavatkozásnál a fenntarthatóságon különösen nagy hangsúly van, hiszen az adott szövetség ezen a járaton keresztül manifesztálódik.

 

5. A könnyebb átláthatóság érdekében sokan önmaguktól megpróbálják az ismeretlent valamiként rendszerezni, mintákat, ismétlődéseket, szabályokat felfedezni. Ez eredményezhet hasonló irányba fúrt alagutakat, a járatok falának megerősítésének képességét, majd a járatok összekapcsolását. Ami utána akár tömegközlekedésre is használható.

 

6. A szisztematikus, szintről szintre haladó homoksöprögetés az agy racionális felének erőssége és késztetése. Itt fontosak lehetnek a jól lekövethető és mindenkor alkalmazható szabályok. Az intuitív oldala jobban szereti az ösztönös ugrásokat. Változó, hogy kiben melyik oldal az erősebb vagy mikor melyik kér inkább szerepet.

 

7. Éppen ezért a tetszőleges járatfúrások nem azt jelentik, hogy már bejáratott utakon vagy mások próbálkozásain és tanulságain alapuló ötleteket ne fogadna valaki szívesen. Inkább azt, hogy nem tudja elfogadni a kívülről rá tolt, „ezt így kell vagy kellene csinálni” elvárásokat.

 

A személyiség érettlenségét jelezheti, ha valaki egyáltalán nem meri egyedül csinálni. Hiányzik az önbizalom, az önállóság, az ötlet, a kreativitás. A másik esetben pedig az illető a szíve mélyén talán tisztában van azzal, hogy az adott beavatások nem az övéi, egyszerűen nem jogosult rájuk, csak megkapta őket, így saját erőből, a háta mögötti hiererchia, szabály- és energiarendszer nélkül visszakerül a kezdővonalra. Régen ők voltak a leghangosabbak, ha a rendszeren kívüli öntörvényűek pocskondiázásáról volt szó.