Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Lehet-e rosszul csinálni?

 

Az általános vélekedés szerint mesterekre és tanítókra azért van szükség, mert egy kezdőnek fogalma sincs semmiről, bármilyen témára is gondolunk. Pont azért hívják kezdőnek, mert először lép a számára addig ismeretlen területre.

 

Rengeteg tudás gyűlt már össze az emberiség történetében. Teljesen természetesnek vesszük, hogy ebben a hatalmas zűrzavarban táblák sorozatával kijelölt fő útirányokon közlekedünk, amelyeket az oktatás során gyakorlunk be. Adott tudás vagy információ eléréséhez rendszer épült ki bennünk, mint pl. a merevlemezen a könyvtárstruktúra, majd ezekhez a végpontokhoz új utak nyílnak információs neuronhálózatként összekötve őket. Annál intelligensebbnek számít valaki, minél gazdagabb ez a belső hálózata, minél több összefüggést talál a pontok között. 

Vannak olyan emberek, akik öntörvényűek és figyelmen kívül hagyják a táblákat. Találomra indulnak el valamerre, csak figyelnek és próbálkoznak. Begyakorolnak különböző utakat, de előre soha nem tudják, merre tartanak, hova fognak megérkezni. Olyan részeken kóvályognak, ahol előttük már nagyon sokan jártak és talán gondosan rögzítették vagy tanítják is a tapasztalataikat. Egyszerű, letisztult szabályaik gyors útvonalakat rajzolnak ki. Ebből a külső nézőpontból a makacs bolyongás céltalan vakrepülésnek tűnik, aminek semmi értelme. Időpazarló tévelygéseik lenyomata felesleges hurkokat formáz. Elvégre minek újra és újra megtalálni valamit, amit már régen ismerünk? 

Egyrészt ez a folyamat segíti az intelligencia növekedését, hiszen a hurkok egyben új információs neuronkapcsolatokat is jelentenek. Másodszor ezen keresztül olyan alapkészségek begyakorlása történik, mint az önállóság, magabiztosság, kitartás, félelemnélküliség, rugalmasság. Harmadszor folyamatosan fedeznek fel új területeket, ahol még nem járt senki.

Nyilván változó, kiben mennyi saját utas hajlam, makacsság és eltökéltség van, ezért eltérő mértékben vesznek részt az általános kutatás-fejlesztésben. Különböző arányban alapozzák az emberek haladásukat a már megismert és tanított folyamatokra. Az ezotéria és meditáció témájában a legnagyobb felhalmozott tudás- és tapasztalathalmaz Kelethez kötődik. Buddha – mint az egyik legismertebb név – először végig próbálta a már bejáratott utakat, amelyek a meditációról, aszkétaságról, belső fegyelemről szóltak. Ha úgy tetszik, volt több tanára, akik nyomán haladt. A végső áttöréshez keresett csak új ösvényt magának. Osho viszont önéletrajzában leírja, hogy soha nem volt mestere. Egyet tett, de azt szakadatlanul: minden rendelkezésre álló idejében meditált. De így, irányítás és útjelzők nélkül is átlépte az adott határt.

Lehet-e a meditációt rosszul csinálni? Az eddig elmondottak alapján az én válaszom az, hogy nem, bár ezzel valószínűleg szemben állok a meditációt gyakorlókkal. A meditáció arról szól, hogy a külvilágot minél jobban kizárva felfedezze valaki, hogy akkor mi is van pontosan. Csak a csupasz szubjektum, a tudata áll rendelkezésre ebben a kutatásban. Ott van valaki egyedül és valamerre el kell indulnia, mert külső ingerek híján nem tehet mást. Minél többet tanult az adott témáról, annál merevebb rendszere van, ami befolyásolhatja a felfedezhető terület nagyságát.

Ha valaki ott van csendben önmagával mindenféle dolgot megfigyelhet saját magán. A meditáció során végül is az a feladat, hogy az ember tudja, mi van éppen a testében, az elméjében és a szívében. Teljesen mindegy, hogy ezeket milyen sorrendben fedezi fel, ugrál-e vagy módszeresen halad, miként mélyíti a tapasztalási köröket, mit fogad el élményként és mit vet el, mire fókuszál vagy mire nem. Megismeri a fizikai érzeteit, érzelmeit, gondolatait egy mindentől független nézőpontból. Lehet, hogy mindig új eszközökhöz fordul vagy pont fordítva, csak egyetlen módszert alkalmaz a kutatásához. Ez is teljesen mindegy. Az egyedüllét, az önmagával eltöltött idő mindenképpen módosítja látószögét.