Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Energetikai befűzések

 

Ha a szervezett, hierarchikusan megerősödött vallásokat nézzük, a kiemelkedő embereik nagyjából két csoportba oszthatók: hitmagyarázók és misztikusok. Ez most szándékosan durva megközelítés, hiszen minden hívőben ezek valamilyen arányú keveredése érzékelhető, de általában nagyon ritka, akinél mindkettő jól fejlett.

 

A hitmagyarázók kiszolgálják az ész oldalát, míg a misztikusok a szív felől közelítenek. Az egy-egy oldalon kiemelkedő személyek nem értik, mert nem érthetik, így kölcsönösen lenézik egymást. Minden vallásban nagyon fontos szerep jut a rituáléknak, a mindennapi tevékenységekre vonatkozó szabályoknak, a vallás alaptanításainak, amelyek a külvilágot a megfelelő keretrendszerré szabják át. Ez a hitmagyarázók fő felségterülete. A belső világba vezető utakban az imának, lelkigyakorlatnak, elcsendesedésnek, meditációnak van jelentősége. A misztikusok belül akarják megélni a tanítások lényegét és az istenükkel való kapcsolatot.

 

Amikor valaki elindul a befelé vezető utakon, akkor a külvilágot átmenetileg, rövidebb vagy hosszabb időszakokra felfüggeszti, megállítja. Tulajdonképpen erre terelget mindenkit az ÉlményPark mélyebb szintje is, tehát bizonyos nézőpontból adódhat a kérdés, miért nem épített a már kialakult hagyományokra és fejlesztette azokat tovább.

 

A rövid válasz az, hogy a kollektív tudatok képtelenek független, egyenrangú tényezőként elfogadni és elviselni egy rajtuk kívüli létezőt. A hosszabb válasz néhány aspektust kicsit részletesebben érint.

 

Ha valaki komolyabban akar ezzel foglalkozni, annak úgyis elkerülhetetlen a meditáció, ezért most csak erre a szeletére összpontosítok. A lényege, hogy félig kilépve az időből, a múltban és a jövőben való gondolati csapongásból, tisztán csak az adott pillanattal foglalkozzon az ember. Ezen keresztül egy teljesen más perspektívából tud rátekinteni magára és a dolgaira, valóban megfigyelhetővé válik, mi az, ami tényleg van. Amikor a kezdőket tanítják a különböző tradíciók meditálni, akkor a gondolataikat, érzelmeiket és testi érzeteiket figyeltetik meg. Ezen keresztül egyben elkezdik a szellem, lélek, test képzését is. Leegyszerűsítve pedig a tudat az a külső szemlélő, aki figyeli mindezeket a tőle független dolgokat.

 

Vallási közegben mindig adott egy alapidea, ami miatt szükséges a meditáció és ami a célját adja. A legtöbb vallásban ezeknél a válaszoknál a fejlődés fő irányaként felmerül az adott istenhez való közeledés és a vele történő átvitt egyesülés kérdése. Már eleve szó sem lehet független szuverenitásról, hanem ezen keresztül az istenük táplálása valósul meg. Igen, tudom, hogy a buddhizmusban (ami talán a legtöbb tudást halmozta fel ebben a témában) nincs isten, a meditáló célja, hogy megszüntessen minden szenvedést magában és függetlenné váljon valami evilági szorítástól, ami ide láncolja, de ez a függetlenség soha nem jelent energetikai szabadságot.

 

Meditálás során rengeteg meditációs tárgyat lehet találni még akkor is, ha valaki csak magára támaszkodik, a külvilágot pedig hanyagolja. Pl: hangsorozattal való játék, annak hatásai, testi érzetek (mit, hol, hogyan érez, milyen, ha adott részekre fókuszál), gondolatok és érzelmek figyelése, gondolati és érzelemminták lekövetése, légzés figyelése (levegő útja, testrészek változása, belépési pont fixálása). Van a meditációs tárgyaknak egy másik csoportja, ami nem célzott megfigyelésen alapul, mint az eddigiek, hanem energiák aktiválásán. (Néhány buddhista példa a különböző hagyományokból: guru-jóga, tonglen, phova, Csenrézi meditáció, Tara meditáció, metta, stb.) Ezeknél jellemzően egy-egy megvilágosodott mester energiáit kell lehívni és azzal kapcsolatban minél odaadóbbá válni, vagy kívánt érzések adott módon történő mozgatásával lehet „tisztogatni” és szenvedéseket enyhíteni. Egyébként ugyanezek megjelennek a többi vallásban is, csak nem ennyire széles körűen kimunkálva. A meditációs tárgyak harmadik nagy csoportja pedig az adott tanokon való „töprengés”, a tanulónak a helyes szemlélet magába olvasztása és azok belső kapcsolatainak felismerése.

 

A független fejlődés már ott lehetetlenné válik, hogy a megfelelő tanokat mindenkinek magáévá kell tenni, mert azon alapul minden. Ez a rendszer egy gondolati-érzelmi keretet ad, amiből képtelenség kitörni, hiszen mindenki azt élheti meg, amit tud és hisz a világról. A meditáló előtt lépésről lépésre feltárul az a valóság, amit megtanítanak neki, így a tapasztalatai teljesen természetesen visszaigazolják a hitét. Fogalma sincs, hogy a vallástól függetlenül mit érzékelhetne, hiszen a megismerő tudat egy kibetonozott kényszerpályán mozog. Ez az egyén egyik legfontosabb befűzése a kollektív tudat testébe.

 

De a második meditációs csokor, az energiák aktiválása is az ember energetikai bekebelezését jelenti. Azáltal, hogy lehívja az adott mesterek, magasabb dimenziószintű lények energiáját, automatikusan a hálózati áramlás része lesz. Szabadon hozzáfér ezekhez az energiaportokhoz, de cserébe az ő energiái is a közösbe mennek. A legtöbbször ezek az invokált, magasabb dimenziójú lények a hit által teremtett, nagyobb léptékű, megszemélyesített szimbólumok. Ugyanúgy energiaraktárként és segédszoftverként (különböző komplexitású appokként) működnek, mint pl. a gyógyításokhoz, tisztításokhoz, utaztatásokhoz, stb. használt különböző jelek. Az energiák hozzáférhetők és lehívhatók, de a használók „saját” energiájából folyamatosan visszatöltésre is kerül, hiszen egyetlen komplex létezőként igyekszik magába olvasztani minden tudatot, egyszerűen saját magának tekinti őket. Ezen a ponton teljesen mindegy, hogy az adott kollektív rendszer csúcsán a hívek által „alulról épített” entitásról vagy felülről alulra vetülő, „leszálló”  lényről van szó, mert az energetikai hatásmechanizmus szinte ugyanaz. Egyébként a témáról szórakoztatva tanít Neil Gaiman: Amerikai istenek című regénye. Bár 15-20 éve olvastam, de úgy emlékszem, sokat nyertem belőle.

 

Megint csak oda jutottam, hogy a függetlenség segíti az igazi valóság megismerését. Ennek érdekében pedig a kezdőknek az a meditációs csokor marad, amikor a dolgok puszta megfigyelésével dolgozik valaki. Ez már önmagában hosszú évek megismerési feladatát jelenti. A kérdés csak az, mit csinál a meditáló, amikor olyan területekre téved és olyan behatások érik, amelyeket előzetesen el sem tud képzelni.