- Hát te mit keresel itt?
- Tanulni jöttem. Nem tehetek róla. Ide küldtek.
- Várj egy kicsit! Az előbb még egész normális,
tárgyilagos és sallangmentes voltál. Egy pillanatra úgy tűnt, valóban komolyan
gondolod és tanulni szeretnél. A mondataid végére viszont egy töpörödött
szerencsétlen lettél.
- Azt hiszem, hogy sajnálnod kellene. Azt próbálom
sugallni, hogy a kétségbeesés elborít bennem mindent. Egyszerűen szánalomra
méltó vagyok. Szeretném, ha együttérzéssel magadhoz húznál és kinyitnád a
szíved. A szenvedés könyörületet igényel. Neked most az lenne a feladatot, hogy
mindezeket a nemes erényeket gyakorold rajtam.
- Csak nem manipulálni próbálsz? Nem túl jó bevezető,
de tekintsünk el ettől. Lássuk, hogy ki vagy és miként jutottál ide!
- Rettentő nagy igazságtalanság történt, amit nem
értek. Nézd! Mutatom a kiinduló helyzetet….., a hatósugaram…., az erőmet…., a
birodalmaimat….., a harcaimat….., a zsugorodásomat…., a megaláztatásaim…., a
kivégzésemet…..
- Túlságosan bő lére ereszted. Elég unalmas a hencegésed
ebben a szituációban. A melodráma pedig kifejezetten fárasztó és hiteltelen. Az
érzelmekkel való hókuszpókusz nem fog célt érni. Látom a lényeget, beszélhetünk
arról.
- Nem, Nem! Egyszerűen a legmélyedben érezned kell azt
a nagyságot, a heroikus erőfeszítéseimet, hogy igazán megérezd a kontrasztot.
Csak akkor fogod együttérzésed szabadon engedni.
- Felőlem a háttérben futtathatod nyugodtan a
vetítéseid, nem fog zavarni. Ha kell, majd szemléltetésként rápillanthatunk
mind a ketten. Viszont nem nagyon értem, miért próbálsz az én együttérzésemre
alapozni, hiszen éppen most derült ki, hogy az vagy, aki korábban engem is
fenyegetett. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor célzottan az
elpusztításomra törtél.
- Ó, nem, az nem is úgy volt. Hiszen az nem is te
voltál! Te itt vagy és veled beszélek. Az valaki más volt.
- Most meg azt próbálod, hogy visszafordítod ide az
emberek hitét és általános látószögét. Mindent gumiszabályként alkalmaznál, de
ez már nem működik. Nem teheted azt, hogy a neked kedvező szögekből hol
kizárólag kollektív, hol pedig kizárólag egyéni tudat vagy, és mindig másik
súlyozást akarsz alkalmazni. A keretek és a paraméterek egységessé váltak,
mindenkire ugyanaz vonatkozik, legyen kicsi vagy nagy. Nincs kivétel.
- De ez borzasztóan igazságtalan! Megalázó, méltatlan,
gyomoforgató, égbe kiáltóan felháborító! Olyan nem lehet, hogy valaki hatalmas
volt aztán hirtelen ilyen kicsi és tehetetlen legyen. Követelem vissza, ami jár
nekem!
- Vicces, amit művelsz. Egy zseboroszlán dimenziót
tévesztett őrjöngése elég látványos. Amint látod, mindez lehetséges, hiszen
veled is megtörtént. Azt hiszem, meg kellene tanulnod a szavak valódi jelentését.
Pont azért nem lehet igazságtalan, mert mindenkinél egységesek a mérlegelésnél
a szempontok.
- De én többet érdemlek ennél! Tudom! Érzem!
- Ne kifelé hőbörögj, hanem kezdj el befelé vizsgálódni!
Ez táplálkozhat abból, hogy a korábbi nagyságod légüres térbe került és a
zuhanás megrémít, ezért az emlékeidbe kapaszkodsz Azt kellene belátnod, hogy
mindez már nem kelt sajnálatot, hiszen az alkalmasság figyelembevételével
automatizmus végzi az osztályozást és a szétosztást. Ugyanakkor az is lehet,
hogy tényleg benned van a növekedés tiszta potenciálja és a jövő adott
pontjáról érkeznek jelek. Ha valóban élő az igazi törekvés és vágy, akkor
viszont semmi nem állhat a tanulásod útjába.
- Valamikor segítettem neked. Telepumpáltalak erővel
és képességekkel. Itt az ideje, hogy visszaszolgáltasd ezt és cserébe most te segíts
nekem.
- Az előbb élénken tiltakoztál, amikor arra a
valóságra céloztam. Azt állítottad, hogy az nem is én voltam. Ez a
köpönyegforgatás nem lesz a továbbiakban sem célravezető. Használtál, aztán
nagyon határozottan akartál lekapcsolni, amikor kiléptem az ellenőrzésed és
irányításod alól. Egyébként pedig nem tőled kaptam az akkori képességeimet,
hanem ezen pillanat ihletében hagytad, hogy közvetlenül beléphessek oda. Saját
magam voltam ott is, a saját erőm csatornázódott be. Egyszerűen biztosítottál
egy szabad szálat az ottani játszmázásaidhoz, hátha most hatni tudsz rám azon
keresztül.
- De én annyira szerencsétlen vagyok. Ennél már nincs
lejjebb. Bárki rám néz, azt tényleg el kell, hogy öntse a tiszta szánalom, ha a
mostani energiáimat érzékeli.
- Abban a valóságban, ahol vagy, teljesen jogosak
lehetnek a szavaid. Viszont az önsajnálat hosszú távon gátat emel a fejlődésed
és a további valóságok összefésülésének útjába. Persze, annak az érzésnek is
van átmenetileg létjogosultsága, hiszen ha valaki nagyobb nehézségekbe botlik,
könnyen kétségbe esik. Bár felesleges, de sajnáld magad nyugodtan. Aztán majd,
ha úgy gondolod, tedd félre és összpontosíts arra, milyen irányba akarsz
elindulni.
- Egyszerűen csak kérem, hogy segíts!
- Nézz körbe! Több évre való tananyag és segítség vesz
körbe az ÉlményPark csatlakozó oldalain, hiszen elég sok dimenziónak szól
mindegyik bejegyzés, sugárzó vagy mandala. Folyamatosan fogsz újat találni még
olyan felületein is, ahol előtte már rengeteg alkalommal jártál. Helyetted
viszont senki nem lépkedhet végig a folyamaton. Ahova menned kell, oda csak
egyedül juthatsz el.
