Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Fordulat

 

- Hát te mit keresel itt?

 - Tanulni jöttem. Nem tehetek róla. Ide küldtek.

 - Várj egy kicsit! Az előbb még egész normális, tárgyilagos és sallangmentes voltál. Egy pillanatra úgy tűnt, valóban komolyan gondolod és tanulni szeretnél. A mondataid végére viszont egy töpörödött szerencsétlen lettél.

 - Azt hiszem, hogy sajnálnod kellene. Azt próbálom sugallni, hogy a kétségbeesés elborít bennem mindent. Egyszerűen szánalomra méltó vagyok. Szeretném, ha együttérzéssel magadhoz húznál és kinyitnád a szíved. A szenvedés könyörületet igényel. Neked most az lenne a feladatot, hogy mindezeket a nemes erényeket gyakorold rajtam.

- Csak nem manipulálni próbálsz? Nem túl jó bevezető, de tekintsünk el ettől. Lássuk, hogy ki vagy és miként jutottál ide!

 - Rettentő nagy igazságtalanság történt, amit nem értek. Nézd! Mutatom a kiinduló helyzetet….., a hatósugaram…., az erőmet…., a birodalmaimat….., a harcaimat….., a zsugorodásomat…., a megaláztatásaim…., a kivégzésemet…..

- Túlságosan bő lére ereszted. Elég unalmas a hencegésed ebben a szituációban. A melodráma pedig kifejezetten fárasztó és hiteltelen. Az érzelmekkel való hókuszpókusz nem fog célt érni. Látom a lényeget, beszélhetünk arról.

 - Nem, Nem! Egyszerűen a legmélyedben érezned kell azt a nagyságot, a heroikus erőfeszítéseimet, hogy igazán megérezd a kontrasztot. Csak akkor fogod együttérzésed szabadon engedni.

 - Felőlem a háttérben futtathatod nyugodtan a vetítéseid, nem fog zavarni. Ha kell, majd szemléltetésként rápillanthatunk mind a ketten. Viszont nem nagyon értem, miért próbálsz az én együttérzésemre alapozni, hiszen éppen most derült ki, hogy az vagy, aki korábban engem is fenyegetett. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor célzottan az elpusztításomra törtél.

 - Ó, nem, az nem is úgy volt. Hiszen az nem is te voltál! Te itt vagy és veled beszélek. Az valaki más volt.

- Most meg azt próbálod, hogy visszafordítod ide az emberek hitét és általános látószögét. Mindent gumiszabályként alkalmaznál, de ez már nem működik. Nem teheted azt, hogy a neked kedvező szögekből hol kizárólag kollektív, hol pedig kizárólag egyéni tudat vagy, és mindig másik súlyozást akarsz alkalmazni. A keretek és a paraméterek egységessé váltak, mindenkire ugyanaz vonatkozik, legyen kicsi vagy nagy. Nincs kivétel.

- De ez borzasztóan igazságtalan! Megalázó, méltatlan, gyomoforgató, égbe kiáltóan felháborító! Olyan nem lehet, hogy valaki hatalmas volt aztán hirtelen ilyen kicsi és tehetetlen legyen. Követelem vissza, ami jár nekem!

 - Vicces, amit művelsz. Egy zseboroszlán dimenziót tévesztett őrjöngése elég látványos. Amint látod, mindez lehetséges, hiszen veled is megtörtént. Azt hiszem, meg kellene tanulnod a szavak valódi jelentését. Pont azért nem lehet igazságtalan, mert mindenkinél egységesek a mérlegelésnél a szempontok.

 - De én többet érdemlek ennél! Tudom! Érzem!

 - Ne kifelé hőbörögj, hanem kezdj el befelé vizsgálódni! Ez táplálkozhat abból, hogy a korábbi nagyságod légüres térbe került és a zuhanás megrémít, ezért az emlékeidbe kapaszkodsz Azt kellene belátnod, hogy mindez már nem kelt sajnálatot, hiszen az alkalmasság figyelembevételével automatizmus végzi az osztályozást és a szétosztást. Ugyanakkor az is lehet, hogy tényleg benned van a növekedés tiszta potenciálja és a jövő adott pontjáról érkeznek jelek. Ha valóban élő az igazi törekvés és vágy, akkor viszont semmi nem állhat a tanulásod útjába.

 - Valamikor segítettem neked. Telepumpáltalak erővel és képességekkel. Itt az ideje, hogy visszaszolgáltasd ezt és cserébe most te segíts nekem.

 - Az előbb élénken tiltakoztál, amikor arra a valóságra céloztam. Azt állítottad, hogy az nem is én voltam. Ez a köpönyegforgatás nem lesz a továbbiakban sem célravezető. Használtál, aztán nagyon határozottan akartál lekapcsolni, amikor kiléptem az ellenőrzésed és irányításod alól. Egyébként pedig nem tőled kaptam az akkori képességeimet, hanem ezen pillanat ihletében hagytad, hogy közvetlenül beléphessek oda. Saját magam voltam ott is, a saját erőm csatornázódott be. Egyszerűen biztosítottál egy szabad szálat az ottani játszmázásaidhoz, hátha most hatni tudsz rám azon keresztül.

 - De én annyira szerencsétlen vagyok. Ennél már nincs lejjebb. Bárki rám néz, azt tényleg el kell, hogy öntse a tiszta szánalom, ha a mostani energiáimat érzékeli.

 - Abban a valóságban, ahol vagy, teljesen jogosak lehetnek a szavaid. Viszont az önsajnálat hosszú távon gátat emel a fejlődésed és a további valóságok összefésülésének útjába. Persze, annak az érzésnek is van átmenetileg létjogosultsága, hiszen ha valaki nagyobb nehézségekbe botlik, könnyen kétségbe esik. Bár felesleges, de sajnáld magad nyugodtan. Aztán majd, ha úgy gondolod, tedd félre és összpontosíts arra, milyen irányba akarsz elindulni.

 - Egyszerűen csak kérem, hogy segíts!

 - Nézz körbe! Több évre való tananyag és segítség vesz körbe az ÉlményPark csatlakozó oldalain, hiszen elég sok dimenziónak szól mindegyik bejegyzés, sugárzó vagy mandala. Folyamatosan fogsz újat találni még olyan felületein is, ahol előtte már rengeteg alkalommal jártál. Helyetted viszont senki nem lépkedhet végig a folyamaton. Ahova menned kell, oda csak egyedül juthatsz el.