Oldalak

Ezen a felületen található bejegyzések nagy része az Álomvilágba vezet. Teljesen szubjektív szűrőim adott belső élményeket eredményeznek. Az álmok, fantáziák, vágyak, képek és képzeletek független, objektív, külső szempontból nem igazán érthetők vagy reprodukálhatók. Ezek az én agyam által generált folyamatok, más agya nyilván teljesen eltérően működik. Amennyiben ez túl sok, amivel nem tudsz mit kezdeni és objektívabb látószögre vágysz, több 3D-s Valóságot tartalmazó szilánkokat ITT találsz. A blog első hónapjai egyfajta történetet mesélnek el. A legkorábbi bejegyzések utalnak frissen induló belső folyamataimra az ÉlményParkkal való találkozás után.

Mi a tudatosság?

 

Amikor saját magunk fejlődéséről beszélünk, a legtöbb esetben felmerül a tudatosság kérdése is. Az általános tanács szerint az életünk során igyekezzünk minél tudatosabbá válni. Mivel a tudatosság egy olyan központi tengelyt jelent, ami áthúzódik a dimenziókon, ezért minden szögből mást fog jelenteni. Talán érdemes néha megállni és megfogalmazni, éppen miként látjuk.

 

Minimális önreflexió nélkül semmi értelme a kérdésnek. Amikor valaki annyira össze van olvadva önnön belső világával, hogy a legkisebb távolságtartásra is képtelen saját magával kapcsolatban, az leginkább valami ösztönszerű ködben éli a napjait. Pillanatnyi érzelmeinek és gondolatainak hullámverésében hánykolódik, esetleg úgy, hogy még csak nem is hajlandó azzal valóban szembesülni, hogy egy-egy mélypont mit okoz magának és ezzel együtt környezetének is.

 

Férfias aggyal rendelkezőknek a tudatosság valami olyasmit jelent, hogy képes logikusan gondolkodni, a mindennapokban látja és érti a tudomány által tanított és elfogadott ok-okozati összefüggéseket, esetleg ezek ürügyén nagyon magas röptű eszmefuttatásokra is képes. Ilyenkor a tudatosság éles elmét, gyors felfogóképességet, széles látókört jelent, tehát magas szintű racionalitást, amely nélkülözi az érzelmi bevonódást.

 

A nőies agy először az érzelmek megfigyelésére, pontos megfogalmazására, ezek ébredésére és az általuk keltett folyamatok lefutására fog összpontosítani. Itt tudatosság alatt leginkább azt értik, hogy valaki ne csak rágódjon valamin, hanem tudja belőle leszűrni a tanulságokat. Ismerje saját mozgatórugóit, erősségeit és gyengeségeit, illetve tudjon ezekről árnyaltan, az összetevőket szétválasztva kommunikálni.

 

Bármelyik oldalt is nézzük, ilyenkor a dolgok és a történetek értelmezése általában utólag történik. Időben és térben rendelkezésre áll egy kis nyugalom, egyedüllét, amikor értelmezhető és kellően belassítva darabokra szedhető minden. A külvilág mélyvizébe belegázolnak minden nap, majd amikor egy kicsit maguk lehetnek és van rá affinitásuk is, akkor visszatérnek egy-egy élményhez, hogy megtanuljanak valamit belőle önmagukról vagy a világról. A kettő (kinn és benn) ugyanaz, csak mindkettőnél más az indulás vektora. A férfias agy inkább a külvilág összefüggéseit vizsgálja és az általánostól startol el, míg a nőies agy a belsőben zajló folyamatokra fókuszál és az egyéni felől kezdi az elemzést. Egy idő múlva ez a kettő úgyis összeér.

 

Ha valaki kitartóan hajlandó figyelni önmagát és a környezettel való kölcsönhatását, akkor elérkezik abba a fázisba, amikor már nem csak utólag tudja elemezni a dolgokat, hanem az a bizonyos megfigyelő jelen pillanatúvá válik. Elméletileg bármikor rá tudna fókuszálni bármilyen testi, lelki vagy szellemi folyamatára, mert megtörtént ezek önmagáról való leválasztása. A testi érzeteit, érzelmeit és gondolatait nem tekinti magával egyenlőnek, azonosnak, tehát mindezek objektíven vizsgálhatóvá válnak. Szándékosan használtam feltételes módot. Bármikor tudna fókuszálni (hiszen a különálló megfigyelő megszületett), de kezdetben csak ritkán jut eszébe, illetve speciális körülmények kellenek hozzá.

 

Nyugodtan üldögél valaki a fotelben, egyedül van, csend veszi körül, így leválaszthatóvá válik a külvilág, és csak önmaga megfigyelésével foglalkozhat. Bármit ítélkezés nélkül észlelhet magán. Nincs olyan, hogy valami nem kívánt, hiszen mérlegelés hiányában, a pőre megfigyelés tükrében mindennek van létjogosultsága. Kezdetben erős összpontosítást igényel, hogy ilyen nyugodt körülmények között is megmaradjon a tudatos figyelem, a belső távolságtartás, hiszen egy-egy gondolat azonnal asszociációs láncolattá dagad és a fókuszáltság máris szétesik.

 

Aztán eltérő helyzetekben való gyakorlás során elkezdi az ember észlelni magát különböző tevékenységek közben is. A testét, érzéseit és gondolatait megfigyeli olyan egyszemélyes, egyszerű folyamatok közben, mint evés, zuhanyzás, séta, sport, mosogatás, kertészkedés, vasalás vagy takarítás. A rutint jelentő tennivalók, amelyek megvalósítására nem kell különösebben összpontosítani, mert szinte csukott szemmel is mennének, könnyen meditatív állapotba hoznak bárkit. Ilyenkor a cselekedetek külső tere mögött megnyílik egy másik, belső tér is, amiben a megfigyelő nyugodtan próbálkozhat.

 

A tudatosság egy következő szintjén már nem csak egyedüli tevékenységek közben, hanem társas interakciókban, másokkal való kommunikáció vagy közös tevékenységek során is működtethető önmagunk észlelése. Olyan, mintha valaki több csatornát nyitna magában és a figyelme ezek frekvenciáján szétterülve működne. Érzékeli a másikat, de közben önmaga érzelmeivel és gondolataival is megfigyelési távolságot tart. A fókuszok hasonló elosztását 10-15 évvel ezelőtt úgy gyakoroltam, hogy miközben valakivel társalogtam, egy belső képernyőn vizualizálva a segítőimtől kapott technikákat és eszközöket használtam egy harmadik helyre vagy személyre vonatkozó tisztításra, gyógyításra. Hasonló módon működik az ÉlményPark kezelőfelülete is, ha valaki szeretné az általa preferált dolgokat és eszközöket ilyen módon is elérhetővé tenni.

 

Az eddig vázoltak egyre nehezedő körülmények között és különböző mélységben vezetett önreflexiókról szóltak. Többen, akik azt mondják magukról, hogy életük döntő hányadában teljesen tudatosak, azalatt azt értik, hogy ébrenlétük nagy részében folyamatos az érzelmeik és gondolataik lekövetése és éppen létezőként való detektálása. Pontosan tudják, hogy adott pillanatban mi van, tehát nem a múltban vagy a jövőben kóborolnak a gondolataik. Ez viszont nem azt jelenti, hogy pl. az érzelmeik észlelt és esetleg jól ismert lefutásából ki tudnak lépni.

 

Minden tudatosodási fázis azt hozza magával, hogy az ember egyre jobban érti önmagát, egyre átláthatóbbak lesznek a belső terei. Természetesen mindez átfordul és leképződik a külvilág megismerési folyamatába. Ha a belső gyújtópontok, illetve a lefutások gyújtózsinórjai már jól látszanak, akkor a megfigyelő feladata és pozíciója megváltozhat. Olyan mintha a belső súlypont hangsúlyosabban elmozdulna a megfigyelő irányába, így kevesebb nyomaték marad önmagunk tehetetlen belső lefutásaiban. Ilyenkor a gondolatok és érzelmek szinte bármikor megszakíthatóvá válnak. Talán a legjobban az önuralom kérdéskörével lehetne ezt szemléltetni.

 

Egy főleg ösztönvezérelt embernek esélye sincs önuralomra, érzelmei és gondolatai pillanatnyi hullámzása irányítja. A tudatosodás további fázisai olyasmit hoznak magukkal, ami a pszichológusok, coach-ok, ezós mesterek tanácsai között sűrűn szerepel. „Szűrd le a tanulságot és nyugodtan menj tovább! Ne ítélkezz, csak fogadd el! Azt vedd figyelembe, ami van! Ne az határozza meg a mostani viselkedésed, amit a múltban begyakoroltál! A változást önmagadon kell elkezdeni. Mindig van választásod. Egy cselekvés vagy tett mögött ott a döntésed.” Ilyenkor a háttérben a legszívesebben maguktól lefutó reakcióknak valamiképp ellen kell tartani. Erővel (ésszel, akarattal, kitartással, hittel) mást kell választani, mint ami automatikusan jönne. Amikor ez sikerül valakinek, azt lehet rá mondani, hogy jó az önuralma. Ha viszont az a bizonyos belső súlypont elmozdul, már nincs szükség erőre, így nincs értelme önuralomról beszélni. Akár játszani is lehet vele, hogy valaki az érzései, gondolatai folyamatát megszakítja vagy hagyja lefutni.

 

Mindenki életében vannak úgynevezett csúcsélmények. Amikor jóval magasabb tudatossági fokon találja magát, mint ahogy egyébként a mindennapokat megtapasztalja. Ezek arra jók, hogy az ember lássa, merre halad. Mert egyébként a tudata is egy széles sávot fog át. Például a fáradt és rosszkedvű óráiban a létra második fokán áll, míg kiegyensúlyozott és összeszedett pillanataiban az ötödik fokán található. Az időben súlyozott átlaga ebben az esetben majdnem eléri a negyedik fokot. A súlypont fokonként felfelé haladása mutatja a fejlődési folyamatot.